2019. január 22., kedd

MIT TEHETNEK A KÜLFÖLDÖN ÉLŐK A MAGYAR DEMOKRÁCIÁÉRT?

MÉRCE
Szerző: LABANINO RAFAEL
2019.01.22.


Az alábbi szöveg január 19-én, szombaton, az eMigr@ns csoport szervezte tüntetésen, Stuttgartban elhangzott beszéd leirata:

Tisztelt honfitársaim, kedves migránsok!

Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szolidaritásunkat fejezzük azokkal, akik ma Magyarországon a rabszolgatörvény és az önkény ellen tiltakoznak. Beszéljünk a saját felelősségünkről. Mit tehetünk a hazánkért egy másik országból?

Először is szögezzük le, hogy felelősök vagyunk azért, ami a hazánkban történik. Magyarok vagyunk, magyar állampolgárok, nem tehetünk úgy, mintha az országhatár átlépésével már nem érintene minket az, ami otthon folyik. Felelősséggel tartozunk egymásért, felelősséggel tartozunk azért, hogy Magyarországon társadalmi béke és demokrácia legyen, családunkért, barátainkért, ismerőseinkért és honfitársainkért. Nem utolsó sorban azért is, hogy legyen hová hazamennünk.

De mit tehetünk úgy, hogy nem élünk otthon? Mit tehetünk mi, Németországban élő magyarok?

Egy novemberi felmérés szerint a magyar népesség 71% a tévéből tájékozódik. A magyarok 54% néz rendszeresen híreket az állami adókon. Mindnyájan tudjuk, mi megy ezeken a csatornákon: migránsozás, sorosozás és hazug sikerpropaganda. Azért folytatják évente százmilliárdokból a Magyarországon nem létező bevándorlók elleni gyűlöletkampányt, hogy cserébe az emberek elfogadják a korrupt és dilettáns kormányzást, hogy ne a pusztuló iskolákról és kórházakról beszéljünk.

Eközben a magyarok mindössze 2 százaléka tájékozódik rendszeresen a nemzetközi sajtóból. Nekünk az lenne a legfontosabb feladatunk, hogy cáfoljuk a kormány propagandáját. Ne hagyjuk szó nélkül, ha migránsozást, sorosozást hallunk honfitársainktól, és nem csak az interneten. Ismerőseinktől és családtagjainktól se fogadjuk el.

Gondolom, titeket is faggattak már aggódva rokonok, ismerősök, hogy tényleg biztonságban vagytok Németországban, nem sok ott a migráns? De igen, nagyon sok a magyar például, mondjuk mindig.

Számunkra a bevándorlók és menekültek nem valami arctalan, fenyegető tömeg. Ők szomszédaink, gyerekeink óvodai és iskolatársai, barátai, a mi munkatársaink, főnökeink, eladók, taxisok, szakácsok, pincérek, mérnökök, tanárok, takarítók vagy politikusok. Röviden: embertársaink és az égvilágon semmi bajunk nincs egymással.

Konfliktusaink, ha vannak, csakúgy, mint otthon, egyes egyénekkel vannak. Együtt élünk itt németek, olaszok, spanyolok, lengyelek, szerbek, horvátok, albánok, törökök, szírek, magyarok és sorolhatnánk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.