2019. február 13., szerda

HÁBORÚ A FIDESZ CSÚCSÁN: ORBÁN "CSAK" ELLEHETETLENÍTENÉ AZ ELLENZÉKET, KÖVÉR MEGSEMMISÍTENÉ

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2019.02.12.


Kövér Lászlót a Fidesz élő lelkiismeretének szokás nevezni - lényegében minden alap nélkül. Kétségtelen: a házelnök elvhű antikommunista, már amennyiben csak néhányszor pördült meg szélkakas módjára, szemben Orbánnal, aki épp arra áll, amerre szerinte a legjobban megéri.

Tisztázzuk már a legelején: arról a Kövér Lászlóról beszélünk, aki - még mielőtt megszerezte volna a Fidesz egyes számú párttagkönyvét – kis, piros párttagkönyvvel a zsebében az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetében kezdet karrierjét. (Az már csak hab a tortán, hogy a politikusok pártállami múltját feltáró Mécs-bizottság működése során Kövét, aki épp a titkosszolgálatokat felügyelte miniszterként, nem járult hozzá, hogy a parlamenti testület nyilvánosságra hozza a múltjával kapcsolatos információkat.)

De nem kellett sokat várni a fordulatra: a Fidesz alapítójaként gyorsan megtalálta a hangot a liberálisokkal, a hatalomért később pedig a jobboldallal. Már a szocdem család sarja a legnagyobb kereszténydemokrata, istenfélő farizeusok egyike. De ne feledjük a kövéri intelmet: kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.

Saját múltjával és családjával való, pszichopatológikus szembefordulását mi sem jelzi jobban, minthogy a házelnök megállás nélkül kommunistákról beszél egy olyan országban, ahol még a magukat szocialistáknak/szocdemeknek tituláló politikai erők is komoly viszolygást éreznek a kommunizmus minden tanításával szemben. Kövér számára a "kommunista" nem más, mint izzó gyűlöletének tárgya, kommunista pedig az, aki épp gyűlölni kíván.

Ezek után nem meglepő, hogy szemben Orbánnal, aki vérbeli populistaként kizárólag a politikai haszonelvet tartja szem előtt a hatalom megszerzése és megtartása érdekében, egészen másként látja és kezeli az ellenzéket, mint a gyűlölettől hajtott Kövér. A miniszterelnök épp csak annyira gyűlölködik mindig – az épp kiválasztott ellenséggel –, hogy néhány hét, hónap vagy év múlva teli szájjal letagadhassa. Emellett tisztában van azzal: autoriter rendszerének szüksége van az uniós százmilliárdokra, és az EU-tagsággal együtt járó, más előnyökre is - ehhez pedig nélkülözhetetlen az ellenzék, mint demokratikus fügefalevél az illiberalizmuson.

Orbán nem olyan "jó", mint Lenin: bár ő is az ablaka alatt hangoskodó ellenzék közé lövethetne, nem szívjóságból adja vissza a "labdát". Az irányítása alatt álló Állami Számvevőszék adminisztratív eszközökkel eddig is mindent megtett az ellenzéki pártok meggyengítése érdekében, felszámolni azonban esze ágában sincs a vele szemben álló párokat. Neki bőségesen elég, ha nincs pénzük kampányolni, és folyamatosan a működés és megszűnés határán billegnek.

Vele szemben Kövér minden alkalmat megragad, hogy ha kell, egyesével vadássza le, személyes életében lehetetlenítse el a neki nem tetsző, így aztán kommunista politikusokat.

Senkinek ne legyenek illúziói: a házelnök valóban bevetette volna az irányítása alatt álló karhatalmat a rabszolgatörvény elfogadása ellen tiltakozó ellenzéki képviselőkkel szemben. Orbán volt az, aki ezt megakadályozta. Újra: nem szívjóságból, csupán egyszerű számításból. Kövér tobzódott volna az erőszakban, míg Orbán tisztában volt azzal, hogy így csak mártírt csinált volna a politikusokból...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése