2019. február 9., szombat

MI, TÜRKMÉNEK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2019.02.08.


...miért van ennyire ijesztő hasonlóság a türkmén és a magyar fejlemények között? A magyar kormány nincs rászorulva a Tudományos Akadémiának és kutatóhálózatának a tönkretételére, és – remélem – a keleti nyitás sincs még ebben a fázisban. Az ok talán a politikai kultúra hasonlóságában keresendő. Hűség, elvárt ajándékokért cserébe. Mubayaa.

Az ellenzék – többé-kevésbé nyugati fejjel gondolkodván – nem számol ezzel a faktorral. Hogy például a hatalom élvezete önmagában is ajándék. Szegény emberek kézzelfogható, hétköznapi javakért lehetnek hálásak az uralkodónak – tízezer forintos Erzsébet-utalványért, tűzifáért. Nagyon gazdagok tízmilliárdos állami megrendeléseket várnak el és kapnak meg. De a kettő között, a középosztály felső régiói felé haladva a közvetlen anyagi javadalmazástól függetlenül is ajándék lehet, ha mondjuk az engedelmességhez szokott hivatalnok vagy egy képességtelen újságíró megalázhat nála tehetségesebb, többet teljesítő és ezért híresebb embereket, megakadályozhatja, hogy azt csinálják, amit szeretnek, és amire az életüket tették föl. Szidhatja őket ezért, és élvezheti tehetetlenségüket, hogy erkölcsi meggondolásaik és észérveik nem érnek semmit, amikor halántékukra van fogva a pisztoly. Az áldozati szerepbe kényszerült értelmiséginek ez rossz – a hatalomnak magát önkéntesen alávető, arabul muszlim szolgának jó és természetes. Hogy megint Dobrovits Mihályt idézzük: „a vezetettek számára az első igazodási pont nem az állam intézménye (az iszlám hagyomány eredetileg nem ismeri az államot mint jogi személyt), hanem az azt megtestesítő vezető, aki lehet egy személy vagy netán egy dinasztia. Ezen túlmenően pedig maga az iszlám” (uo. 33.).

Az idősebb olvasók talán emlékeznek rá, hogy mielőtt kormányunk felfedezte a Soros-tervet, az Európa elmuszlimosítására irányuló összeesküvést, a médiatörvény és az Alaptörvény körüli viharok idején „Brüsszel” nem azért utálta hazánkat a kormánypropaganda szerint, mert ellenálltunk a migráció minden formájának, hanem mert ragaszkodtunk a hagyományos keresztény család eszméjéhez: az új alkotmány hallani sem akart a melegházasságról. A valóságban nem ez volt a kormányt érő bírálatok fő oka, hanem a joguralom általános meggyengítése, de hazai használatra ez az indokolás is megtette. Kár, hogy kevesen vették észre: amit kormányunk hagyományos keresztény értéknek nevez és harciasan véd, az nem sokban különbözik a hagyományos, harciasan védett muszlim értékektől. Nem csodálkoznék, ha némelyik kormánypárti ideológusunk úgy járna, mint a hírekben mostanában szereplő bevándorlásellenes holland politikus, bizonyos Van Klaveren, aki addig tanulmányozta kritikai céllal az iszlámot, míg végül belészeretett, és áttért a muszlim hitre.

Akárhogy is, jó úton vagyunk Belső-Ázsiába.


Az ÉS LXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1.RÉSZ)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése