VASÁRNAPI MESE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.02.24. 

Arra ébredt, hogy marhára elzsibbadt a bal karja. Valahogy a teste alá csavarodott, elfeküdte. Egy ideig dörzsölgette, majd amikor alább hagyott a bőre alatt a hangyainvázió, felállt. Aztán azzal a lendülettel le is ült, mert a sötétben nem látta a feje felett a sziklát és jól hókon csapta magát vele. Már óvatosabban elkúszott odáig, ahol fényt látott beszűrődni. Próbálta kilökni az ajtót, de rájött, hogy valami hülye egy nagyobb követ tett a kijárathoz. Hosszasan küszködött, mire sikerült elgörgetnie az akadályt és ki tudott mászni a szabadba.

Mivel nem akart egy szál alsógatyában mutatkozni, maga köré tekerte a lepedőt, amit valaki gondosan ráterített előző este és elindult a faluba. Erősen korgott a gyomra, gondolta, szerez valami ennivalót, aztán átgondolja a teendőket. Merthogy vannak teendői, ebben teljesen biztos volt. Hogy pontosan mik ezek, azt nem tudta, eléggé elzombisodott az agya. Biztosan a hosszú alvástól.

Pénze nem volt ugyan, de szerencsére belebotlott egy jókedvű társaságba, akik annyira viccesnek találták a szellemnek maszkírozott szakállas alakot, hogy meghívták az asztalukhoz és meg is vendégelték. Belakmározott a friss kenyérből és halból, jóféle borral leöblítette. Evés közben figyelmesen hallgatta a vendéglátói beszélgetését. Mire jóllakott, már tudta is, hová kell mennie. Azt is megértette, hogy nagyon sokat aludt. Annyira sokat, hogy minden megváltozott, abból a világból, amelyet ismert, már semmi nincs. Elmúlt, elenyészett mindaz, ami ismerős volt számára. Nem baj, tele a hasa, tudja a feladatát, mással nem törődött. Még útbaigazítást kért az asztal körül vidáman beszélgető emberektől és elindult a mutatott irányba.

Rengeteget gyalogolt. Ha talált egy patakot, abban megfürdött, ivott belőle. Fura íze volt a víznek, de a hasmenésen kívül más baja nem lett tőle. Az erdőben néha talált bogyókat, azon élt. Később összetalálkozott másokkal, akik szintén arra mentek, amerre ő. Tőlük kapott némi élelmet, egy kedves idős hölgy megajándékozta egy kissé rongyos, de tiszta pulóverrel, egy férfi neki adta az ünneplőnek tartogatott nadrágját, amelyik pont olyan kopott volt, mint a nem ünneplő, de mivel összesen csak két nadrág volt a tulajdonában, elnevezte őket hétköznapinak és ünnepinek.

Ünneplő nadrágban és ajándék pulóverben gyalogolt tovább, út közben szóba elegyedett egy családdal. Amikor megtudta, hogy ők is oda tartanak, ahová menni szeretne, már velük is maradt. Együtt szálltak be abba a fura csónakba, aminek nem fából volt az oldala, hanem valami különös, puha anyagból, nagyon szorosan ültek egymás mellett és amikor már minden oldalról víz vette körül őket, akkor imádkozni kezdtek. Érdekes volt hallgatni a szavaikat, az imában előadott kívánságaikat. Éppen elszunnyadt – ülve, mert lefeküdni nem lehetett, mivel nem volt hely a csónakban – amikor kitört a vihar. A hullámok úgy dobálták a lélekvesztőt, mint pajkos gyerekek a labdát. Az emberek sikoltoztak, aztán csend lett...

ITT OLVASHATÓ