KELET AZ KELET

HATÁRÁTKELŐ 
Szerző: Határátkelő
2019.03.30.

Vajon meg lehet ránézésre állapítani valakiről, hogy az adott ország szülötte-e vagy határátkelő? Létezik az a messzeség, ahol már kissé összemosódnak az országok egymással vagy ez csak műveltség kérdése? Elsősorban ezeket a kérdéseket boncolgatják az alábbiak.

A „Hi, how are you?”-nál kevés tipikusabb és általánosabb kérdés létezik az angolban. Alighanem részben a magyar nyelvnek, részben az angol nyelv magyarországi oktatásának is köszönhető, hogy sokakban a mai napig úgy él ez a kérdés, mint komolynak szánt érdeklődés. Pedig nem az – miként az kiderült az Életem morzsái írásából is.

„Az egyik csávó, akivel amúgy jóban vagyok és szoktunk is dumálgatni, múltkor hétfő este meglátott: Hi, how are you? Én meg belelkesedve konkrétan elkezdtem magyarázni, mintha tényleg őneki nem lenne mindegy, hogy mi a franc is van velem.

Láttam rajta, hogy kínosan kezdte érezni magát, miután az I am fine automatikus duma helyett, mesélni kezdtem. Pár mondat után meg angol udvariaskodás közepette már nem tudta hogyan meneküljön. Jó volt látni, megyek táncolnival és see you soon-al gyorsan lerázott.

Nem véletlen, hogy én nem használom ez a How are you? kérdést. Mert magyar fejjel én tényleg csak akkor érdeklődöm, ha tényleg érdekel az illető.

Tehát, Hi, how are you? – sosem fogom igazán elfogadni és zavar mai napig.

A kulturális különbségekből kiindulva éreztem, hogy én nem angol, hanem egy bevándorló vagyok.

Másik gyönyörűség: származásom. Rám néz egy angol és már abból megállapítja, hogy nem angol vagyok. Ki se kell nyitnom a számat, úgy levágják táncon, hogy külföldről jöttem.

Nem is azt kérdezik, hogy honnan vagy, hanem rögtön tippelnek: lengyel vagy?

Mondom nem, magyar. Erre reakció: á, de eltaláltam, végül is szomszédok vagytok, nem?

Magamban: hát baromira nem… (...)

Rendszeresen bolgárnak néznek. Oh, ugye bolgár vagy, múltkor azt mondtad, nem?

Nem vagyok bolgár. Magyar vagyok.

De, ott van mellettetek Bulgária, nem?

Majdnem. Szerintem kb. egy órát kéne repülnöm, hogy odaérjek Budapestről.

Tényleg? – jön a csodálkozás.

Ismét előjött ez a kelet, az kelet, aztán kész. (...)

Ezzel szemben, táncon van egy férfi. Kiköpött olasz kinézetű, de múltkor megtudtam róla, hogy pakisztáni. Már ide született, ám pakisztániak gyerekeként, vele közvetlenebben tudok beszélgetni érdekes módon.

Megnyilvánulása alapján, ő aztán nem keveri egybe, hogy lengyel, bulgár, magyar egy kaptafa. Sőt… teljesen máshogy áll ezekhez.

Ha ebből kéne általánosítanom, akkor a bevándorlók a bevándorlókkal, sokkal jobban megértik egymást, mint egy angollal.”

A teljes írást itt olvashatjátok el...

ITT OLVASHATÓ