2019. március 13., szerda

MÉGIS KINEK A HALÁLA?

24.HU
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2019.03.13.


A felmérések szerint a magyarok többsége támogatja az aktív eutanáziát, a hazai törvények azonban nem teszik lehetővé. Az ügyben nemcsak nálunk, de a világ más országaiban is újra és újra fellángol a társadalmi vita, miközben alig néhány olyan állam van, amely területén engedélyezi ezt a lehetőséget saját vagy más nemzetek polgárai számára.

Csaknem ötven éve, 1972-ben írta meg Brian Clark a balesetben teljesen lebénult sikeres szobrász, Ken Harrison küzdelmét a saját haláláért. Ken „győzött”, orvosa a halálba segítette. A világ változott azóta. Bár nem állítanám, hogy igazán sokat. Európában mindössze három országban, Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban engedik az aktív eutanáziát. A Benelux államokban 2002 óta kérhetik életük kioltását azok a fizikailag vagy mentálisan elviselhetetlenül szenvedő betegek, akiknek reményük sincs a javulásra.

Sajátos a jogi helyzet Svájcban, ahová sokan éppen meghalni mennek. A svájci jog ugyanis nem engedélyezi az eutanáziát. Ugyanakkor a büntető törvénykönyv nem bünteti sem magát az öngyilkosságot, sem pedig azt, aki ahhoz segítséget nyújt. Ezt a jogi kiskaput használják ki azok a szervezetek, amelyek mind a svájciakat, mind az ezért oda utazó külföldieket a halálba segítik. Mivel nincs igazi törvényi szabályozás, nincs is jogilag megfogalmazott feltétele annak, hogy milyen estekben alkalmazható az eutanázia.

De mit is jelent maga az eutanázia szó? A görög eredetű „eu” (jó) és a Thanatos (a halál istene) szavakból származik, vagyis úgy fordíthatnánk: jó halál.

Ma azt értjük „jó halálon”, amikor a gyógyíthatatlan beteg halálának bekövetkezését – a beteg kívánságára, vagy beleegyezésével – meggyorsítják. A végrehajtás módja alapján beszélünk aktív, vagy passzív eutanáziáról aszerint, hogy a halálba segítés cselekvéssel (például méreginjekció beadásával), vagy éppen nem tevéssel (az életmentő kezelés abbahagyásával) valósul meg.

Magyarországon – sajátos módon – két olyan büntető ügy kapcsán lángolt fel a „kegyes halálról” szóló vita, melyek egyike sem tekinthető valójában eutanáziának. 1993-ban B. Györgyi a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő 11 éves kislányát, a gyerek kérésére „halálba segítette”. A kislány rettenetes fájdalmakkal küzdött, talán még 2-3 hónap lett volna hátra az életéből. Az anya először egy működő hajszárítót dobott a gyerek fürdővízébe, majd miután a kislány ettől nem halt meg, a víz alá nyomta a fejét. A bíróság előtt az anya eutanáziára hivatkozott. A Fővárosi Bíróság azonban emberölésben mondta ki bűnösnek az anyát, és három évre felfüggesztett két évi börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az emberölés miatt kiszabott szabadságvesztést a vádlottnak ténylegesen le kell töltenie. Utóbb Göncz Árpád köztársasági elnöki kegyelmet gyakorolt: négy évi próbaidőre felfüggesztette az ítélet végrehajtását.

A másik, nagy port kavaró ügy vádlottja a Nyírő Gyula Kórház ápolónője, F. Tímea – ahogyan a sajtó emlegette: a Fekete Angyal – volt. Az egyébként kitűnő munkát végző nővér végállapotban lévő betegeknek adott be kálium, morfium, seduxen, illetve dolargan injekciókat, állítása szerint azért, hogy megkönnyítse a halálukat. Az intravénásan beadott kálium a beteg azonnali halálát okozta, az ugyanígy beadott morfium nagy valószínűséggel néhány órán belül vezetett halálhoz. A seduxen és dolargan beadása és a halál bekövetkezése között az oksági kapcsolat nem volt bizonyítható. Ennek alapján a Fővárosi Bíróság a vádlottat emberölés bűntettében (kálium), több emberen elkövetett emberölés kísérletében (morfium) és foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésben (seduxen és dolargan) mondta ki bűnösnek. Ezért kilenc évi fegyházra ítélte és végleg eltiltotta ápolónői foglalkozásától. A másodfokú bíróság a büntetést 11 évre súlyosította...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése