2019. április 2., kedd

ÍGY MODERNIZÁLTUK A HADSEREGET A NATO-CSATLAKOZÁS ÓTA – VAN-E MIRE BÜSZKÉNEK LENNÜNK?

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: Átlátszó
2019.04.02.


Március 12-én nagyjaink a Parlamentben ünnepelték NATO csatlakozásunk húsz éves évfordulóját. Megemlékezések születtek, videó is készült, vándorkiállítás járja az országot. Az elmúlt húsz év valóban okot ad az ünneplésre? Kovács Gyula nyugállományú katonatiszt újabb írása a magyar honvédelemmel kapcsolatos meglátásairól, a rendszerváltástól napjainkig.

A rendszerváltás megteremtette a lehetőségét, hogy a ránk erőltetett orosz hadikultúra helyett meghonosítsuk az önállóvá vált magyar haderőben a nyugati hadi kultúrát. Für Lajosnak azonban nem állt szándékában a Varsói Szerződéstől (VSZ) örökölt eszközpark lecserélése vagy reformterv készítése. Ez a délszláv válság kezelésére hivatkozva maradt el. Elkezdődött a VSZ-ből átvett 120 ezer fős haderő létszámának lecsökkentése.

A ciklus végére kialakított, a „körkörös védelmet” szolgáló honvédelmi dandár koncepciója a gyakorlatban nagyot bukott.

A 94-es kormányváltás után Keleti György a sorkatonák minisztere lett a reggeli torna eltörlésével és az alanyi jogon járó kimaradás bevezetésével. 1994. február 8-án indult a NATO béke partnerségi program, szűk „NATO kollaboráns” csoport hobbija lett. Az akkor még a VSZ-rendszerben működő katonai vezetés felismerte, hogy a NATO alkalmazási elvek, vezetési rendszer bevezetése számukra egzisztenciális veszély.

A főcsoportfőnökségek, csoportfőnökségek, fegyvernemi főnökségek, szolgálati ág főnökségek „nehéz tisztjeinek” az új struktúra bevezetésekor megszűnt a beosztása. A 90 ezer főre csökkentett haderőben a 30 ezres budapesti vízfej felélte a katonai kiadások 75 százalékát, a csapatok a maradék 25 százalékból tengődtek. A radartelepítést pedig a Zengőre 1999-es határidővel az állami környezetvédelmi rendszer vétózta meg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.