2019. július 4., csütörtök

A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÉS A TÖRVÉNYEK

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.07.04.


Miután a király (helyébe lépő köztársasági elnök) megsértése bűncselekmény törvényi tényállását az országgyűlés még nem emelte vissza a magyar büntetőjogba, fel lehet tenni nyilvánosan a kérdést, irányadóak-e a legfőbb közjogi méltóságra azok a szövegek, amelyek törvény megnevezéssel ellátva, aláírásával ékesítve megjelennek az ország legelkötelezettebb kormányzati lapjában, a Magyar Közlönyben?

A történeti alkotmány vívmányaira támaszkodva, ki lehet jelenteni, hogy nem! Uralkodóink esetében is számos példa volt arra, hogy az általuk aláírt törvénycikkek helyett mindenféle pátenseket, ukázokat bocsátottak ki. Sőt, nem átallottak üzeneteket küldözgetni magas sarzsival rendelkező, lóháton közlekedő tisztekkel, akik katonákkal, ágyúkkal adtak nyomatékot az uralkodói közlendőknek.

A papírforma szerint országunk első embere pátenseket, ukázokat nem bocsáthat ki, azonban jelentős a szerepe abban, hogy mi jelenik meg az említett közlönyben. Nem szerzőként, hanem bizonyos értelemben cenzorként vesz részt a lapszerkesztésben. Egészen pontosan aláírásával hitelesíti az országgyűlés által elfogadott törvényszöveg jogrendbe állíthatóságát. Ebben jól teljesít. Irodalmi ritkaságnak számít, hogy visszaküld valamit a csöppet sem tiszteletre méltó háznak, hogy tárgyalja újra a már elfogadott szöveget. Komolyabb lépésre nem szánja el magát. Tudja jól, mivel tartozik annak, aki kezébe adta a Sándor-palota kulcsát, miután ráruháztatta a hatalmat, s gondoskodott búsás javadalmazásáról. A jótevő nem kért sokat. Sőt nem is kért igazán. A kegyenc mindig tudja mit várnak el tőle. Az ellenszolgáltatásnak az ára jelen esetben mindössze annyi, hogy kételkedés és mérlegelés nélkül odaírja a nevét a volt kollégiumi társ, a rangban öt követő, közjogi méltóság neve mellé. Ezzel kihirdethetővé válik, amit az országgyűlési szavazógép elfogadott.

A naiv közvélemény nem egyszer, nem kétszer ringatta magát abban a hitben, hogy a köztársasági elnök élni fog nem túl széles jogkörével és megküldi a kormány alkotmánybíróságához azt az irományt, amelyik nemcsak a jó erkölccsel, hanem a kormányzati használatra elkészített alaptörvény szövegével sincs szinkronban. Csalódtak! Ez a folyamat játszódott le akkor is, amikor a közigazgatási bíróságról szóló törvényt kapta meg aláírásra. A közigazgatási bíróságok feladata lesz eldönteni azokat a jogvitákat, amelyekben az állam az egyik peres fél. Ezért, bár a fideszi alaptörvény szövege szerint a bírák függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, a közigazgatási bíróságok lényegében a végrehajtó hatalom, nevezetesen az igazságügyi miniszter által irányított szervvé válnak, s ráadásul a közigazgatási bírók kinevezésében – a többi bíróságtól eltérően, amelyben a bírói testületeknek ezekben az ügyekben jelentős szerepe van – is osztottak a miniszter számára lapot. Nem mellékesen – a főszabálytól eltérően -, a bíró kinevezéshez és a bírósági vezetői megbízások elnyeréséhez a törvény nem követeli meg a bírói gyakorlatot, hanem elfogadja a közigazgatásban eltöltött éveket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése