2019. július 1., hétfő

A MEDVE NEM JÁTÉK, AZ IMA NEM KÖTELEZŐ

MAGYAR HANG
Szerző: LAKNER DÁVID
2019.07.01.


Tartunk a disztópiáktól, nevetünk a szatirikus jelenábrázolásokon – de mi a helyzet, ha a kettő határterületére tévedünk? Jó esetben egyszerre riaszt és szórakoztat minket a felismerés: hiszen szinte már valóban ide jutottunk! Kevésbé szerencsés, ha inkább az író félelmeire, elfogultságaira ismerünk rá, mintsem saját korunkra.

Spiró György újabb kötete, az Egyéni javaslat esetében utóbbi, de szerencsére az előbbi is megeshet velünk. Ez pedig annak köszönhető, hogy többnyire néhány oldalas humoreszkek gyűjteménye a kötet, így egy-két fárasztóbb írás után bőven van lehetőségünk zseniális gyöngyszemekre bukkanni. Másfél éve a Kőbéka kapcsán azt írtuk a Magyar Nemzetben: Spiró eltúlozta a disztópiáját, miközben korábban remekül szórakozhattunk olyan művein, mint amilyen a Feleségverseny volt. Bár ott is törekedett a szerző mindenhova lőni, és nagyszerű sziporkák szintén akadtak, de nem tudott egységes, szórakoztató képet mutatni a regény, így összességében keserű szájízzel tehettük le a kötetet.

Az Egyéni javaslatban pont az a jó, hogy kicsemegézhetjük magunknak a kedvenc szövegeinket, egy idő után pedig már cím alapján érezzük, mit érdemes inkább átugranunk. Például azokat a parlamenti felszólalásként megírt iszonytató jövőképeket, amelyek a NER-világot játszi könnyedséggel helyezik sötét diktatúrák mindennapjaiba.

Viszont az ötlet maga nagyon is találó. Jó ideje már, hogy az életünket fenekestől felforgató döntéseket egyéni képviselői indítványok formájában nyújtják be, mintha csak egyetlen apró láncszem határozna gyökeres változtatásokról. Spiró ezt kicsit felpörgeti, és nála már ábécéadóról, illetve új évszakok bevezetéséről szólnak az egyéni javaslatok, amikről nyilván a legmagasabb helyeken hoztak döntést...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése