2019. július 14., vasárnap

KORMÁNYZATI TRÜKKÖK SZÁZAI: ÍGY HAMISÍTJÁK TETSZETŐS STATISZTIKÁVÁ AZ ÉLETÜNKET - ELTŰNT MÉRŐSZÁMOK ÉS FORGALOMBÓL KIVONT MÓDSZERTANOK NYOMÁBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KISS AMBRUS
2019.07.13.


Stuart Sutherland brit pszichológus mondta: „Mindenki ismeri a szólást, miszerint statisztikával mindent be lehet bizonyítani, ez azonban csak akkor igaz, ha a statisztikát rosszul, nem megfelelően használják.” Az irracionalitásról szóló könyvében éppen azt a kérdést vizsgálta, hogy felelős pozícióban lévő személyek hogyan képesek a saját hiedelmeiknek, vagy rosszul levont statisztikai következtetéseiknek a hibájába esni. 

A rosszul levont következtetéseknél talán sokkal súlyosabb, amikor azt a szintén irracionális gondolkodási módot követjük, hogy az „a legjobb adat, ha nincsen adat”. Azaz a valóság megismerésének vágyát tegyük tönkre azzal, hogy elvesszük az emberektől ennek a lehetőségét.

Megszűnt a létminimum-jelentés

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2015-ben eldöntötte, hogy megszünteti a létminimum számítását, mivel az szerintük nem a valóság megismerését szolgálja. Halkan érdemes megjegyezni, hogy a rendszerváltás óta 25 alkalommal jelent meg az állam által publikált létminimumról szóló jelentés, ebből 8 alkalommal Orbán Viktor vezette jobboldali kormány, vagy kormánykoalíció volt az ország élén. Mivel a KSH nem érezte magáénak ezt a feladatot, ezért 2016-tól kezdve a Magyar Szakszervezeti Szövetség, a Friedrich Ebert Stiftung és a Policy Agenda együttműködésének eredményeként készül el ez a kutatás. De most mégsem arra vállalkozom, hogy a kutatás alapján bemutassam a társadalom helyzetét, hanem egy másik problémára irányítanám rá a figyelmet. 

Ez az írás arról szól, hogyan fedi el sűrű fátyollal az állam azokat az adatokat, amelyek kapcsán szembenézhetnénk a társadalmi változásokkal. 

Alaptétel, hogy az azonnaliság milyen fontos kellene, hogy legyen, ha figyelni akarjuk a változásokat. Elég csak arra gondolni, hogy a negyedik ipari forradalom okozta változás a munka világa minden területére pillanatok alatt zajlik le. Ezt a folyamatot követni kellene, és nem üldözni ennek megismerését. A mai informatikai világban, amikor big data elemzési módszerek segítségével szinte napi szinten lehet vizsgálni a fogyasztók szokásainak változását, a kormányzati gyakorlat akár 2-3 éves csúszással követi az adatok feldolgozását. A kormányzati működés nem alkalmazkodott ehhez a világhoz. Azért, hogy alátámasszam állításomat, néhány eset bemutatásával teszem érthetővé lemaradásunkat ezen a területen.

Hol a mediánbér? Nincs mediánbér!

A magyar állam lényegében három statisztikai rendszert működtet párhuzamosan a munkaerőpiac helyzetére vonatkozóan. Egyrészt önbevalláson alapulva a KSH havonta közli a foglalkoztatottak (az adott héten legalább egy órányi jövedelmet biztosító munkát végzők) számát. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nemzetközi szempontból összehasonlítható, hiszen ugyanígy mérik a foglalkoztatottságot, a munkanélküliséget a világon szinte bárhol. Hátránya, hogy könnyen belekeverednek ebbe olyan foglalkoztatási formák, amelyek nem klasszikus munkaviszonyok. Például egy egyéni vállalkozó is foglalkoztatottnak mondja magát, mivel jövedelmet termelt, ugyanakkor semmilyen munkajogi védelme sincsen...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése