2019. július 24., szerda

NINCS KATARZIS - INTERJÚ ZOLTÁN GÁBORRAL

MAGYAR NARANCS
- KÖNYVMELLÉKLET
Szerző: KLING JÓZSEF
2019.08.07. 


A budai úrifiú, akit a keresztény magyarság ellenségeként pécéznek ki és állítanak félre, írt egy olyan regényt, hogy beszakadt alatta az asztal. A nyilasok rémtetteivel szembenéző Orgia után Zoltán Gábor most emelte a tétet. Szomszéd című esszéregényében végleg elengedi az olvasó kezét. Segít eltévedni.





Magyar Narancs: Sokakat ismerek, akik képtelenek voltak elolvasni az Orgiát. Nem volt hozzá elég bátorságuk, gyomruk. Kegyetlennek kellett lenni a megírásához?

Zoltán Gábor
: Talán Mándy mondta, hogy az író nem úriember. Az mindenesetre illúzió, hogy az írók jó fejek. Persze nem akartam direkt rossz fiú lenni, nem akartam senkit megbotránkoztatni. Egyszerűen nem érdekelt, hogy el tudják-e olvasni, hogy fájdalmat okoz-e vagy fölháborít. Nem azért nem érdekelt, mert nem tudom elképzelni az emberek reakcióit, félelmeit, bosszúságait. Hanem azért, mert a tabukat tiszteletben tartva semmi érdemlegeset nem tudtam volna mondani a nyilasok cselekedeteiről. Azt a valóságot senki nem ábrázolta, amivel én szembesültem.

MN: Abban a bizonyos híres Sárga könyvben sem?

ZG: A Sárga könyv nem irodalmi alkotás, hanem dokumentumgyűjtemény. Szinte el sem hallgattak a fegyverek, Vihar Béla már nekilátott a dokumentumok összegyűjtésének, rendszerezésének. Ugyanakkor az ő szerzői koncepciójában ott munkált az illúzió: azzal, hogy föltárja a borzalmakat, a túlélők megértik, hogy iszonyatos tragédia történt, és átélik a katarzist. De Zsolt Béla és Márai Sándor már ’45-ben rájött, hogy nincs katarzis.

MN: Az Orgia az elmaradt katarzis kiprovokálása?

ZG: Ezt én nem mondanám, de lehetséges.

MN: De várunk a katarzisra?

ZG: Vannak, akik várnak rá. És olykor, egyes egyénekben meg is történik. Ezt mindenesetre értékelhetjük. Csak hát társadalmi léptékben nem történt meg.

MN: Ezt mivel magyarázza?

ZG: Azzal, hogy nincs társadalom Magyarországon.

MN: Hogy érti ezt?

ZG: Egymás mellett létező csoportok vannak, amelyek nemhogy nem ismerik a többi csoportot, de még elismerni sem akarják, hogy azok is léteznek. Nem működnek együtt. Nem gondolkodnak együtt. Például 1945-ben, közvetlenül a felszabadulás után mást gondolt a megelőző hónapokról és évekről a zsidó és a keresztény, a polgár és a paraszt, a munkás. Aztán ez így maradt.

MN: Ezzel azt is mondja, hogy az Orgia tulajdonképpen még egyszer megtörténhet?

ZG: Pontosan. A kommunizmus csak jegelte az antiszemitizmust és a nacionalizmust, ma a mindennapi valóságunkban tapasztaljuk, hogy az egész ott folytatódik, ahol a II. világháború végén abbamaradt. Vannak olyan politikai vezetők a világban, akik korábban elképzelhetetlen dolgokat mondanak ki, és ebből semmi probléma nem lesz, megy minden tovább. Ha Orbán Viktor kimondhatott olyasmit Tusnádfürdőn, ami néhány hónap múlva Magyarországon rémisztő valósággá vált, akkor nem jelenthetjük ki, hogy az Orgiában leírtak nem történhetnek meg még egyszer.

MN: Mitől fél a legjobban?


ZG: Orbánék következő lépésé­től. Mindig megvan, hogy éppen mit akarnak megszerezni, elpusztítani. És hát azt is megmondták, hogy nincs ránk szükség, övék az ország. A baloldaliak, liberálisok, homoszexuálisok, a nemzetidegen elemek menjenek el innen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.