Szerző: hvg.hu
2019.07.06.
Márer Pál (Paul Marer) közgazdász, holokausztkutató, magyar-amerikai kettős állampolgár, Magyarországon él. 1936-ban született. 1956-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. 1975-2000 között az Indiana University professzora Bloomingtonban.
A hetvenes évek derekától a szovjet blokk, és különösen a magyar gazdaság legkitűnőbb nyugati szakértői között tartották számon. Amerikai diplomatákat készített föl a régió gazdaságából. Dolgozott a Világbanknak, a Valutaalapnak, az ENSZ-nek, az OECD-nek és az amerikai kongresszusnak. A Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap igazgatótanácsának tagjaként, a magyar-amerikai közgazdásztalálkozók szervezőjeként építette a szakmai kapcsolatokat a két ország között. 1989-1990-ben a gazdasági átmenet kérdéseivel foglalkozó Kék Szalag Bizottság ötletadója és szervezője.
Huszonkét könyvet írt és szerkesztett, mintegy másfélszáz tanulmánya jelent meg. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktora. 2000-2016 között a CEU Business School tanulmányi vezetője. Az utóbbi években a magyarországi holokauszt kutatásával foglalkozik.
Magyarországnak volt a legjobb híre, a legnagyobb presztízse a régióban a rendszerváltás idején, de azóta elherdálta óriási előnyét - mondja az amerikai-magyar Márer Pál, aki a rendszerváltás idején gazdasági szakemberként vállalt aktív szerepet. Magyar és külföldi közgazdászok közös munkájával szerette volna segíteni az átalakulást, de ez az álma csak részben valósult meg.
hvg.hu: Az első pillanatban kirohant az országból, amint lehetett. Annyira nem találta itt a helyét?
Márer Pál: Osztályidegen voltam a kereskedő szüleim révén. Nem vettek fel az egyetemre, nem volt itt jövőm. November 7-én azonnal nekiindultam. Öt napig gyalogoltam a csonka lábammal, amíg halálos fáradtan megérkeztem Ausztriába.
hvg.hu: Csonka a lába? Nem látszik.
M. P.: A bal lábfejemet vesztettem el egy villamosbalesetben 11 éves koromban.
hvg.hu: Ön ott felépítette a karrierjét, és egy idő után Magyarország és a régió gazdaságának legelismertebb szakértői között tartották nyilván. Hogy jutott odáig?
M. P.: A doktori disszertációmat a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokról írtam. Kimutattam, hogy a háború utáni első évtizedben a Szovjetunió alaposan kizsákmányolta Magyarországot is. Nagyjából annyit vett ki az érdekszférájába került országokból, amennyit az amerikaiak a Marshall-tervvel adtak Nyugat-Európának. 1956 után azonban már Magyarország volt az üzleti kapcsolatok „nyertese”. Olcsón kaptuk a nyersanyagot, viszonylag jó áron adtuk el a szovjeteknek a termékeinket. De hosszabb távon ennek katasztrofális hatása volt, mert szovjet felvevőpiac miatt nem volt versenykényszer, és az ország gazdasága egyre versenyképtelenebb lett a világpiacon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.