2019. augusztus 1., csütörtök

SZIGORÚAN TITKOS!

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2019.07.31.


...tátott szájjal hallgattam tegnap a nagy tudású és bülbül szavú Kósa Lajost. Rögtön az elején nem állom meg, hogy újra fel ne tegyem a kérdést. Aki ismeri ennek a legkevésbé a bölcsességéről ismert úrnak az életrajzát, az tudni fogja, hogy miről beszélek. Ha valaki elvégez egy egyetemet, de nem diplomázik, vagyis nem szerez egyetemi végzettséget, hogyan taníthat ugyanazon az egyetemen óraadóként mikroökonómiát? Izgalmas kérdés, többször feltettem már, de soha nem kaptam választ. Az is egy égető seb a lelkemben, hogy hogyan lehetett ez az ember 16 évig szeretett Debrecenem, a cívis város polgármestere, most pedig lassan már két éve miniszter. Mi kell ehhez? Egy bizonyos: ész semmiképpen. Mondhatják persze sokan, hogy Kósa Lajos dörzsölt versenyző, de láttam én már nem egy dörzsölt idiótát az életemben. A dörzsöltség és a nagy arc még nem jogosít senkit arra, hogy tort üljön a nemzet halálos lakomáján. (Ez egy remek képzavar. Nekem tetszik.)

Nem mellesleg, ez a fickó – már csak így nevezem magamban, amikor éppen nem suttyót mondok – az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke is. És ha már Országgyűlés. Nem állom meg, hogy ne emlékeztessek: 2018 decemberében ő terjesztette be Szathmáry Kristóf, ugyancsak fideszes képviselőtársával együtt egyéni képviselői indítványként a Parlamentben az ellenzék által csak “rabszolgatörvénynek” nevezett törvényjavaslatot, amely az ellenzék váratlan és korábban nem tapasztalt méretű obstrukciójához vezetett. (Amely aztán, ahogy jött, mint egy nyári vihar, úgy el is halt!)

Szóval van nekünk ez a Tuszi Huti Lajos, a közpénzek közpénz jellegének elveszejtője. Van egy olyan sejtésem, hogy amikor hülyére kell venni a közvéleményt, akkor kiszól Orbán a titkárságra: Hívjátok a Lajost! Nála nagyobb center nincs ezen a pályán! Senki nem tudja olyan tapló módon eligazítani az újságírókat sem, mint ő, arról, hogy milyen a jó modor, hogyan kell egy újságírónak viselkednie, hogy rohadna le a ballib jobb kezük, amivel a tollat fogdossák, amikor a kormányellenes, gyűlölködő, elfogult kérdéseiket papírra vetik. Csoda-e, ha ezeknek a szeretett miniszterelnök nem ad interjút?! Nem! Nem csoda! És ezt tőle magától tudjuk. Mármint a miniszterelnöktől.

Azt mondja tehát ez a Lajos, hogy az az anális aktus, amelyik a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium fala között történt, nem volt nemi erőszak. Azért nem volt az, mert nem volt az. Mi az ügyről bővebbet ebben a büdös életben nem fogunk megtudni, mert a vizsgálati eredményeket (állítólag volt ilyen vizsgálat) ugyanaz a bizottság, amelyet az elnök úr vezet 10 évre titkosította. Vagyis örökre elfedi a feledés sűrű homálya. Ami persze azt is jelenti, hogy a sértett, az elkövető és a tanúk, a hallgatók, tanárok, „nevelők”, amennyiben valamelyik kinyitná a száját, és elkezdene pofázni (katonai szleng!), főbenjáró államtitoksértést követne el. Azonnal le is sújtana rájuk dolgozó népünk kardja vagy vakolókanala, nem is beszélve persze a helyzethez méltó megvetésről. Marad tehát a szégyen és a kétség. Volt erőszak, vagy nem volt? Valójában nem erőszak volt, csak olyan anális izé? Nekünk, lényegében mindegy (valóban mindegy?!), mert nem mi voltunk az áldozatok. Lajosnak is, mert ő meg nem jogász. Az áldozatnak viszont marad a trauma és a szégyen. Lehet, hogy ő is az iskolából kitaszítottak között van. Ilyen szégyennel valószínűleg már nem lehet a nemzeti érzelmű magyar sereg tagja. Mert mi van, ha esetleg végletesen megtetszett neki ez az anális-dolog…? Ugye?

Elgondolkodom, hogy vajon ezt hívják-e prevenciónak? Esetleg jogszolgáltatásnak? Az angol nyelvben van egy kifejezés: name it and shame it. Nevezd nevén, hogy szégyellje magát. Ismerjék csak meg! Nálunk ez még a fogyasztóvédelemben sem érvényesülhet, nemhogy a büntetőeljárásban. De rendben van! Ne fedjük fel, hogy mi történt. Azt sem hogy ki követte el. Azt sem, hogy ki a felelős. Személyiségi jogok, satöbbi. De itt még ebbe belekeverik a katonai titoktartást is, ami azért már egy egészen más tészta, és ha akarom, akkor lényegében bármikor, bármire kiterjeszthető. Titoktörvénytől függetlenül. Aki akarja, olvassa el a 2009. évi CLV. törvény 5.§-át és döntse el kénye kedve szerint, hogy annak alapján hova tartja beilleszthetőnek egy szexuális jellegű bűncselekmény államtitokká nyilvánítását. Én nem találtam ilyen passzust.

Mitől kerültem én mégis idegalapra Kósa Lajos kapcsán, holott naivan úgy véltem, ez velem soha nem fordulhat elő? Legalább is Kósa miatt nem. Az történt, hogy tegnap a honlapunk és egyben a Huppa.hu főszerkesztője felhívta a figyelmet az Observer egyik cikkére, amely Bartha Máté katonai táborokban készített riportképeit méltatja.

Ennek kapcsán Sean O’Hagan írt egy hosszú és szerintem fontos cikket is a lap hasábjain. Bocsássa meg nekem az olvasó, ha nem fejtem ki részletesen, csupán érintőlegesen az írás tartalmát.

Én voltam katona. Apuka is lettem és vagyok, és nagypapa is. Lányok és fiúk szerető és őket óvó szülője és nagypapája. Aki soha nem engedné, hogy a gyermekei ilyen helyekre menjenek, ilyen vegzatúrának legyenek kitéve. Engem ezek a képek megdöbbentettek. Millió kérdést indukáltak bennem szülőkről, szervezőkről, résztvevőkről, kiszolgáltatott gyermekekről. Egy rendszerről, amely ilyen táborokban képzeli el a felnövekvő generációnk honvédelemre, hazaszeretetre nevelését. Pedofíliáról. Ahol süldő lányok együtt próbálják túlélni a napot és az éjszakát nagy és kiskamasz fiúkkal. Hajdani idegenlégiós és mindenféle „romantikus” katonai szakmákban jártas felnőttekkel. Kiszolgáltatottságról. Egy közegben, amely bármikor bármit államtitokká minősíthet, eltussolhat, beléjük fojthat, ami az ő fiatal életüket egyik napról a másikra, akár végletesen is, romba döntheti.

Az államtitokká minősítésre egyébként azért van szükség az ilyen esetek döntő hányadában, hogy nehogy fény derüljön a felelősök valódi kilétére, az intézményeknek a feladatuk végrehajtására való alkalmatlanságára, az ott uralkodó valóságos állapotokra.

Ilyenkor aztán hívják sajtótájékoztatni a legsötétebb szolgát, a legnagyobb kretént. Ránézel és legyintesz. Kérdezni? Ettől? Minek?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.