2019. szeptember 12., csütörtök

BARTUS LÁSZLÓ: AZ ÁLSAJTÓNÁL JOBB, HA SEMMI NINCS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.09.11.


Felmondott a 168 Óra főszerkesztője és két helyettese. A közleményük szerint feloldhatatlan ellentét volt a tulajdonos és a lapvezetés között. Ezek állítólag anyagi természetűek voltak, de ismerjük az ilyen “feloldhatatlan” ellentmondásokat. Ezek azért vannak, hogy a főszerkesztő és két helyettese távozzon. Ha nincs ilyen szándék, akkor minden ellentét feloldható. De mégis mire számított Tóth Ákos és két helyettese, amikor az Orbán Viktor farzsebében tartott Köves Slomó szolgálatába szegődtek? Utolérte őket is a “feloldhatatlan ellentmondás”. Maga a sajtószabadság.

Ez azt jelenti, hogy vagy nem tartották be a láthatatlan, de jól érzékelhető határokat, vagy Orbán ezeket a határokat feszesebbre akarja húzni, amihez új emberekre van szükség. Olyanokra, akik elhiszik Tóth Ákosékhoz hasonlóan, vagy legalábbis úgy tesznek, hogy lehet Orbán Viktor kitartottjaként szabad és igaz újságot csinálni. Nem lehet. Orbán nem azért szerezte meg Köves Slomó nevén a 168 Órát és más strómanok révén más lapokat, hogy azok valódi újságok legyenek, amelyek a jogállamiságot védelmezik és a bemutassák a valóságot. Ezeknek a lapoknak egyetlen funkciójuk van, hogy Orbánt legitimálják és a sajtószabadság hazug látszatát keltsék. Írjanak minden baromságról, csak arról ne, hogy mi van az országban. Kössék le az emberek figyelmét kamuval.

Ezért minden ilyen esetben felmerül a morális kérdés, szabad-e ezt a szerepet elvállalni? Szabad-e Orbán pórázán csicskásnak lenni, és örülni annak, hogy a kijelölt szögesdróton belül jaj de jó cikket írtunk? Szabad-e a diktatúrát legitimálni? Megadom az egyértelmű választ: nem szabad. Az olyan lapoknál, amelyek áttételeken keresztül Orbán pénzén működnek, és a rendszer bekalkulálja őket, nem szabad dolgozni. Tisztességes újságíró vagy szabadon dolgozik vagy sehogy. Különösen egy olyan rendszerben, amelynek lényege az álcázás, a rejtőzködés, a hamis látszat fenntartása. Akkor legyen nyílt a diktatúra, legyen muszáj tankokkal járni az utcán, mert annál megalázóbb nincs, hogy a Mészáros Lőrinc bezárja a Népszabadságot. Akkor előbb vége lenne.

Tóth Ákos egy olyan ember lapjához szegődött el, akinek minden porcikája Orbán markában remeg. Egy olyan zsidó rabbi csicskásainak szegődtek el, képzeljenek bármit is a “szabadságról”, amit kaptak, aki oda-vissza eladta egy illiberális fasisztának a teljes holokausztot, a legyilkolt 435 ezer zsidó áldozattal együtt. Aki milliárdokat vág zsebre azért, hogy letagadja a rendszer antiszemita alapjait és jellegét. Miközben sorban avatják a címeres antiszemiták szobrait. Ez az ember azzal álcázza és leplezi valódi kilétét és szerepét, hogy zsidó. Zsidó kézben a 168 Óra. Kinek lehet egyetlen szava? A Népszava pedig egy volt szocialista oligarcha kezében van, aki szőröstül-bőröstül be lett darálva a NER-be. Ezek a lapok mind Orbán tulajdonai. Orbán kezében vannak, és azért vannak, mert neki szüksége van rájuk. A hamis látszat fenntartásához. Addig lesznek, amíg ő akarja. Olyan ellenzéki lapok, mint amilyenek demokráciában vannak. Lám, ez is demokrácia...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése