2019. október 28., hétfő

AZ ÖNKORMÁNYZATI GYŐZELEM TERHEI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2019.10.25.


...Óvatosan és bátran

Az egyik legfőbb veszély a mostani siker túlértékelése és félreértése. A siker a demokratikus oldalon sokszereplős. Budapesten például Karácsony, Pikó, Baranyi Krisztina, a városokban például Veres Pál Miskolcon, Péterffy Pécsett, vagy akár a bajai Nyirati Klára és segítőik. A sor folytatható.

Jó volt a botladozó, nehézkesen és sután induló ellenzéki kampány íve. ennek eredménye, hogy a megbízható közvélemény-kutatók már az adriai hepaj nyilvánosságra jutása előtt jelezték a korábban a kormánypártoknál mért előny olvadozását, a verseny szorosságát, kétesélyességét. Ám ennél többet nem mutattak.

Az eredményhez ugyanis még egy fontos, véletlennek látszó, ám a rendszer minőségére mutató tényező sokat hozzátett: transzparenssé vált a rendszer lényegét adó harács, a koholt szeszekkel, bírvággyal megtelt élethabzsolás, mely elhozta az öntelt Orbán centrális erőterének megrendülését. A valóság egyes tárgyait eséllyel, de egészét lehetetlen elrejteni, ennek csapdájába pedig bele kellett valamikor lépni. Lehetett volna ennek láttatója akár a kastélygyűjtési bolondéria, akár valamelyik kedves mama szép új disznóhizlaldája, a lelőtt és helikopteren utaztatott háziállat, vagy akár a gazdagok látogatta ibizai lebujban készült videó a betépett főtanácsadó bambulásáról vagy a magánrepülőzések is. Ám ezek helyett eljött a Zrínyi által megjövendölt rém, a tengeri utazók elcsábítója, a mitológia baljós szörnye, aki vagy amely énekével pusztulásba csalja a hajósokat: az adriai tengernek Syrenája. Másik nézőpontból ugyanezt a jelenséget, a csapdába lépés utáni pillanatot prózában magyarázzák Bornemisza Péter halhatatlan szavai „Az ganéjt és undok szart, míg nem mozgatod, nem annyira büdös; mihelyt megmozdítod, ottan az benne való büdösség felindul...”

Most kinyílt a sipoly, látszik és bűzlik mélyén a gennyes tályog, látjuk, hogy milyen világot hoztak el az őkelmék által lefolytatott értékviták.

Erdélyi barátom (foglalkozására nézve költő és hadvezér) már évekkel ezelőtt mondta, hogy ne keseregjek oly nagyon a magyar ellenzék erkölcsi és intellektuális állapotán, ez náluk is megvolt Kolozsvárott is, az országban is, szerinte az autoriter kísérletek maguktól is legyőzik önmagukat. Ez nem igazolódik minden esetben, de tény, hogy az Európa perifériáján működő, a hatalommegosztás béklyóit magukról levedlő hegemón és autoriter rendszerek törvényszerűen fellépő önpusztító reflexei könnyen elvezethetnek bukásukig.

A bajtársiasságról beszélő – amely persze a bandaszellem szinonimája – kormányfőnek tehát csak negatív hőse volt, név szerint Borkai Zsolt, aki megrendezhette (a Római Birodalom összes nagy buliját is ideértve) a világtörténelem valószínűleg legdrágább mulatságát (és aki legfeljebb azzal a több mint kétes dicsőséggel vigasztalódhat így utólag, hogy az ezeréves hon történetét tekintve Wesselényi Miklósé mellett most már övé a leghíresebb). E mulatság költségeihez sorolhatjuk a részben emiatt is elvesztett önkormányzati pozíciók mellett azt, hogy a Mészáros-papírok értéke – mutatva e konglomerátum rémes sebezhetőségét – rögvest 1,7 milliárdot zuhant. Emlékeztetőül: a Mészáros–Garancsi–Jászai–stb. & Co. cégcsoport valójában Orbán Viktor folytatása más és más neveken.

Aki sakkozott már, tudja, hogy vannak állások, amelyekben az egyik játékosnak csak nagyon rossz és még rosszabb lépései vannak. Annak következményei, hogy Borkait nem vették le a tábláról, különösen, ha a szabad sajtó kicsinyt is megerősödik, biztosan katasztrofálisak lesznek.

Polgármestert annyira sem lehet eldugni, mint egy propagandaminisztert. De ez még nem a végjáték.

Pártpolitika, egymás fájó bütykeinek taposása, korrupció


A győztes ellenzék törékeny kohéziója az egyik legfontosabb veszélyforrás. Olyan koalíciót kellene, méghozzá egészen a rendszerváltásig, egyben tartani, amelynek részesei között jelentékeny kulturális és politikai árkok húzódnak. Nem rajonganak egymásért, sőt gyanakvóak, és mivel pártok, ezért amúgy is természetes versenytársak. És nemcsak egymással kell majd hétről hétre dűlőre jutniuk, hanem a megosztásukra irányuló külső, elsősorban a nyomasztó gazdasági és hatalmi erőfölénnyel rendelkező uralkodó állampárt részéről érkező kísérletekkel is meg kell birkózniuk. Személyek és szervezetek is kapnak majd olyan visszautasíthatatlan ajánlatokat, amelyeket majd kötelező lesz elutasítani. Erre a magatartásra alig vannak pozitív hazai közösségi tapasztalatok. A kibontakozás leginkább járható ösvénye pedig az, hogy együtt kell maradniuk a NER bukásáig, politikai versenyüket pedig a rendszer bukását követően az alkotmányozó nemzetgyűlés berekesztésekor, a közösen elvégzett munka élményével hátuk mögött indokolt elindítani.

Itt kell szólni arról, hogy a koalíciót feszítő tényezők egyike az önkormányzati szférát is évtizedek óta rohasztó korrupció, melyben kormánypárt és ellenzék néhány helyen szép egyetértésben máig osztja a lapokat. Alapigazság pedig, hogy amint nem lehet az undok szarból várat, olyanképpen nem lehet korrupt politikusokkal demokráciát sem építeni. Miközben a korrupciómentes világ illúzió, a korrupcióval szembeni zéró toleranciának nemzeti minimumnak kell tehát lennie. A korrupciós hajlandóság maga is szétszakíthatja az ellenzéki együttműködést. Az MSZP saját választói előtt soha nem számolt el korrupciós múltjával, és kínosan hallgat némely jó emberének mai üzleteiről is. A szűk politikai logika szerint a testületi és közgyűlési pozíciókat a piszkos üzletek fedezése árán is biztosítani kell. Ez pedig a halál csókja még a demokrácia puszta esélyén is. Mégis, az önkormányzatokba érkező új emberek nagy többségéről ma még nem tudom elképzelni, hogy bármely megfontolás alapján megbékéljenek a korrupcióval.

Kettős igény

Van olyan veszély, mely baráti indíttatásúnak mondható. Vas István önéletrajzában a számára egyszerre inspiráló és egyúttal béklyózó pesti értelmiségi belvilágot rendszerint távolságtartással a közegnek nevezte. A közeg ma is aktív. A budapesti értelmiségtől jó okkal várható el, hogy ne gyámkodjon sem Karácsony, sem pedig a többiek felett. Őket meg arra biztatnám, hogy hallgassanak meg persze minden jótanácsot, de döntésük előtt mindig önállóan mérlegeljenek.

E kettőt ne mossuk össze! Van egy másik kör, ORTT-elnökként magam is láttam díszpéldányaikat, hát itt vannak, megint jönnek a frusztráltak és hepciásak, az innovátorok és beruházók, a jó oligarchák, valamint megnyerő modorú, drága ingekben feszítő strómanjaik, akik megint befolyást akarnak, és egy kis hatalmat is, továbbá a hét szűk esztendő után, mivel adriai jachtjaik amúgy is cserére szorulnak, újra egy kevés pénzmagot is. Jelszavuk: ami jár, az jár! A vasárnaptól demokratikus és baloldali nagyvállalkozók már tíz éve értünk ontják vérüket, most, mind emberileg, mind egyébként is érthetően, arányos jutalmat várnak. Őket az ajtóig sem szabad engedni...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése