2019. november 1., péntek

ELMÚLNAK AZ ÜNNEPEK - A HVG SZUBJEKTÍV LAPAJÁNLÓJA

HVG ONLINE / ITTHON 
Szerző: NAGY GÁBOR
2019.10.31.


Kis Karácsony, nagy Karácsony – közhelyes szóviccel a gyerekdal szövegéből vett idézettel latolgathatjuk, mit hoz az ellenzéki színekben főpolgármesteri posztot nyert politikus és szövetségesei számára a következő időszak. S azt is, hogy az egészen pontosan meddig tart: a 2022-es parlamenti vagy a 2024-es önkormányzati választásig. Vagyis Karácsony Gergely megelégszik-e a főpolgármesteri poszttal, esetleg újra megpróbálkozik elnyerni a miniszterelnökit – ezt elemzi többek között Fókuszban rovatunk. És azt is mérlegre teszi, vajon Budapest, illetve az ellenzéki vezetésűvé lett más városok hogyan élnek majd a lehetőséggel, a szép ígéreteket követik-e vállalható tettek. Vagy érvényesül a gyerekdal szövegének folytatása, aminek eredeti bohósága mohósággá válhat a politikai színpadon: „Kisült-e már a kalácsom? / Ha kisült már, ide véle, / Hadd egyem meg melegébe.” Így vélték ezt Pesterzsébeten, ahol a falánkság láttán a Momentum önkormányzati képviselői máris kiléptek a koalícióból. Fekete-Győr András, a párt elnöke a Magyarország rovatban megjelent interjújában ennek kapcsán arra inti önmagukat és a most összefogni képes ellenzéket is, hogy

"ha a hosszú éhezés után a nagy zabálás időszakát nyitják meg, akkor nem tudnak élni a megelőlegezett bizalommal, s nem lesz esélyük 2022-ben, az országgyűlési választáson".

Míg az ellenzék abban bízik, Budapesttel lehet a szó szoros és átvitt értelmében is friss levegőre vágyók számára élhető és szerethető, s ami a legfontosabb, választható alternatívát kínálni városállamként a NER rendszerének hűbéresi rengetegében, addig Orbán Viktor azon ügyködik majd, hogy a jelképpé vált Karácsony ne nagy, hanem kis legyen. A jelek szerint – boncolgatja a címlapsztorink – azt még nem döntötte el a miniszterelnök, hogy támad vagy együttműködik, mert mindkettőben ott rejtőzik a politikai vereség lehetősége.

"Budapest kiéheztetése éppúgy csapda lehet neki és a pártjának, mint a sikeressége."

Az biztos azonban – derül ki a Gazdaság rovat írásából –, hogy a kormány- és Orbán-közeli oligarcháknak nem fog nagyon fájni, hogy több várost is elveszítettek, mert a zsíros falatokat, s hozzájuk a meleg kalácsot továbbra is az állam osztogatja.

Az önkormányzati választás után a belpolitikában hátrébb lépni tűnő Orbán a külpolitikában vigasztalódhat. Ám amit ő ezen a téren sikernek és a mindenben meglátott magyar érdek védelmének mond, az a külvilág jó részének szemében nem más, mint egy hasznos idióta ámokfutása a Kreml eszközeként – állapítja meg a Magyarország rovat cikke. Az elemzés szerint ebben méltó társa David Cornstein budapesti amerikai nagykövet, aki a The New York Times napilap újságírójának dicsekedett el azzal, hogy olyan bizalmi a viszonya a magyar miniszterelnökkel, hogy a fehér házi látogatásról Orbán gépén hazatérve alsóneműre vetkőzve vitatták meg a világ dolgait – és ez a kép nem csak a politikát követők agyába éghetett bele. Azt pedig az egyik véleményírásunk szerzője gondolja úgy Orbán és a NER külpolitikáját látva, hogy: „Nincs az a sok száz millió eurós hitelkeret, nincs az a kereskedelmimérleg-javulás, ami ennyi árulást legitimálhatna.”

Azt azonban nem lehet mondani, hogy a NER gépezete leállt volna. Hiszen Áder János újabb kilenc évre Polt Pétert javasolja legfőbb ügyésznek, Handó Tünde pedig az Országos Bírósági Hivatalból abba az Alkotmánybíróságba kerül, amely – mint a HVG-ben olvasható – visszafordíthatatlanul kádertemetővé süllyedt. Amin egyáltalán nincs mit ünnepelni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése