2019. december 3., kedd

„ISTEN NEVÉBEN EGYEDÜL ISTEN BESZÉLHET” – LEVELEK HÁFIZNAK (14.)

VÁLASZ ONLINE
Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2019.12.03.


Állandó szerzőnk, Jászberényi Sándor író-haditudósító általában egyiptomi otthonából írja leveleit Magyarországon élő kisfiának, az utóbbi levelek azonban Nigériában íródtak – ez itt éppen arról, mi mindenre képes az ember Isten nevében. A Válasz Online „levéltárca-sorozatának” tizennegyedik darabja következik.

Levágott kezű nő ült a földút mellett.

Műanyagszéken ült, a bal lábán hat év körüli gyereke. Vidám mintás ruhában volt. Negyvenes éveinek elején járt. Ráncok barázdálták az arcát. Mosolygott, amikor megállt előtte a konvoj. A katonák leugráltak a platóról, kalasnyikovjaikat a bozótosra szegezve biztosították a falut. Mi is kiszálltunk a terepjáróból. A nő mosolyogva nézett, majd pidzsin angollal kérdezte, hogy felálljon-e a fotóhoz vagy maradjon ülve. Mutassa-e a csonkot a kamerába vagy elég, ha a műanyagszéken nyugtatja. Egyike volt a falut érő támadás túlélőinek. Szóltak neki, hogy európaiak jönnek. A nyomoráért cserébe kapott annyi pénzt, amiből egy hétig esznek a megmaradt gyerekével.

Fényképeztem, persze. Ezért voltam ott. Az egész út a bozótosban erről szólt. A lángoló törzsi és vallási konfliktusról a térségben. Kell a fénykép, hogy elhiggyék, mennyire súlyos a helyzet.

Mire az asszonyhoz értem, már éppen elég megnyomorított emberen voltam túl. Tudtam, mi történt a faluban.

Hajnalban jöttek a fuláni törzshöz tartozó milíciák bosszút állni. Rövidkardokkal és géppisztolyokkal jöttek. Alig harminc perc alatt felkoncoltak mindenkit. Az asszonyoknak levágták a jobb kézfejét.

A falusiak legnagyobb bűne az volt, hogy ahhoz a törzshöz tartoztak, amelyből néhányan összekülönböztek a fulánikkal. A megtorlás azonban nem tett különbséget. A templomot felgyújtották, a papra rálőttek, a férfiakat, mint a disznókat vágták fel. A nőket megerőszakolták, majd módszeresen levágták a jobb kezüket.

Főleg velük találkoztam.

A kéz levágása a lopásért járó büntetés a saría szerint. A fulánik muszlimok. Túl sok levágott kezű nővel találkoztam ahhoz, hogy ne tűnt volna fel a minta. A konfliktus a földről szól. Minden szereplője szerint éppen ellopják a földjét. A középkori vallási büntetés alkalmazása kézenfekvő lenne: mindenkit megfélemlít és be is mutatja a támadók vallási hátterét. Aztán persze az is lehet, hogy csak belemagyarázom a dologba, mert túl régóta élek a Közel-Keleten.

Abban biztos vagyok, hogy az elkövetők Isten nevével a szájukon támadtak hajnalban. Tizenöt éves pályafutásom során egyszer sem jártam olyan konfliktusban, ahol Isten neve ne került volna elő, ha éppen ölni kellett.

Az Iszlám Állam katonái Isten nevében verték a jazidi nők csecsemőinek fejét a vörös sziklákhoz Irakban és Szíriában. Az öngyilkos merénylők Isten nevében robbantották fel magukat a piacokon. Anders Behring Breivik is Isten nevében ölt tinédzsereket Norvégiában. A legvégső indok mindig Isten.

Isten akarja a halált. Isten akarja a vért. Isten akar olyan szintű kegyetlenséget, amilyenre csak az emberi faj képes.

Bármit megtehetsz Isten nevében..
*
Nyilvánvalóan nem ez az igazság, Háfiz. Bár az Istennek tulajdonított könyvekben is van erőszak bőséggel, valójában az emberek azok, akiknek tetszik az ölés. Az emberek vérszomjasak. Azzal párhuzamosan, ahogyan egyre többen leszünk, bukik el a felvilágosodás eszménye. Én abban nőttem fel, hogy az emberiség tudása közkincs. Hogy mindenkinek jár, hogy megismerhesse. Azt hittem, felszámoljuk az írástudatlanságot a század végére. A valóság azonban kavargó sötétség.

Milliók élnek mindenfajta lehetőség nélkül a tanulásra. Írástudatlanok milliói bolyonganak a bolygón.

Azzal vannak elfoglalva, hogy egyenek és igyanak valamit. Nyomorukban az ég felé néznek. Az ígéretben bíznak, hogy ez után a rossz élet után várja őket egy jobb. Hogy Isten magukhoz veszi őket. Mert itt, e földi nyomorból nincs kilábalás.

Minél inkább csap össze valakinek a feje felett a tenger, annál inkább néz az ég felé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése