Szerző: BORBÁS BARNA
2025.07.17.
Az atomkorszak első nyolcvan évében működött az elrettentés elve: nukleáris fegyverrel rendelkező országok nem vívtak egymással direkt háborút. Iránról viszont nem tudjuk, betartaná-e a játékszabályokat – hangzik el podcastadásunkban. Szerdai évfordulós cikkünk után a HetiVálasz is atomkérdésekről szól. Mit tanult a világ a hidegháborúból? Biztos, hogy mindig blöfföl Moszkva, amikor atomcsapással fenyeget? Miért aggasztó, ami Iránban történt? Vendégünk Aszódi Attila atomenergetikai és Kaiser Ferenc biztonság- és védelempolitikai szakértő.
Nyolcvan éve, 1945. július 16-én 5 óra 29 perckor az első kísérleti atombomba felrobbantásával végérvényesen megváltozott a világ. Az az erő, ami ott elszabadult, máig szinte közvetlenül hat a hétköznapjainkra, biztonságról alkotott elképzeléseinkre, félelmeinkre. Gondoljunk csak az iráni helyzetre vagy a már menetrend szerint érkező orosz fenyegetésekre. Szerdai évfordulós cikkünk folytatásaként podcastban beszéljük át, hogyan működik az atomkorszak világrendje.
Részletek az adásból:
Hogyan jellemeznék a nyolcvan éve kezdődött atomkorszakot?
Kaiser Ferenc: A nukleáris fegyverrendszerek alapvetően a gondolkodást változtatták meg. Azelőtt minden fegyvert azért fejlesztették az államok, a hadseregek, hogy bevessék őket. Ehhez képest az atomfegyvernek az a dolga, hogy ne vessék be. Ez elrettentő eszköz, és ha be kell vetni, ott már nagyon komoly baj van. […] Már a hidegháború alatt létrejött az úgynevezett kölcsönösen biztosított megsemmisítés, magyarán mind az amerikai, mind a szovjet fél tudta, hogy aki először lő, az másodjára hal meg. A kubai rakétaválság idején tudatosodott, hogy az atomfegyverrel rendelkező országok nem vívhatnak egymással direkt háborút, mert az olyan eszkalációs spirált indít be, aminek a végén mindenki meghal. Nemcsak a két hadviselő fél, hanem lényegében az összes ember a bolygón.
Aszódi Attila: Való igaz, hogy a nyolcvan év, ami az első sikeres kísérleti atomrobbantástól mostanáig tart, az elrettentésről szól. És mondjuk ki: ez az elrettentés működött. Hirosima és Nagaszaki óta hadi célpont ellen nem vetettek be ilyen eszközt. […] Másrészről mégiscsak megváltozott a nemzetközi biztonságpolitikai környezet. Új szereplők vannak sajnálatos módon ezen a terepen, és nagy kérdés, hogy ők vajon szintén távol tartják-e magukat az atomfegyver bevetésétől.
A legforróbb téma most az iráni atomfegyver kérdése. Eszkalálódhat olyan szintre a helyzet, hogy kataklizma legyen a vége?
Aszódi Attila: Irán nem tud az egész világra kiterjedő nukleáris konfliktust elindítani. Ha atomfegyverrel támadna – mondjuk – egy katonai bázisra, vagy akár Izraelre, akkor annak súlyos következményei lennének Iránra nézve, kevéssé valószínű, hogy ez messze tőle is újabb hadszíntereket nyitna. Az orosz–amerikai konfliktus más lépték, mert abban európai célpontok is nagyon súlyosan károsodhatnának. […] Ettől függetlenül az iráni események kifejezetten aggasztóak. 408 kilogrammnyi 60 százalékos dúsítású uránjuk van, melyet semmilyen polgári program nem indokolhat. […] Az amerikai csapás magát az iráni atomprogramot nem volt képes lenullázni, hiszen a tudás ott van, a kapacitásaik meglehetnek, és nem tudjuk, hogy ez a bizonyos 408 kilogrammnyi dúsított urán hol van. Ha van még valahol, egy távol eső helyen egy újabb centrifugasor, amiről nem tud senki a nyugati világban, és oda betáplálják ezt az anyagot, akkor abból rövid időn belül 80 százalék felettire dúsított urán lehet, amelyből aztán robbanófejeket lehet készíteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.