EZ A CIVILIZÁCIÓ ALAPKÉRDÉSE

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.25.

A Kneecap nevű ír zenekart teljes joggal tiltották ki Magyarországról. A döntés helyes, de egyes indoklások, például a Mazsihiszé – miszerint a zenekart antiszemita gyűlöletbeszéd és Izrael-ellenes uszítás miatt kellett kitiltani – súlyos tévedés, egyben politikai hiba. Mert így a döntésből, amely valójában a civilizált világ erkölcsi és önvédelmi reflexe a terrorizmus propagandájával szemben, azonnal konspiratív „zsidó ügy” válik a nyilvánosság szemében, pontosan azt a hazug narratívát erősítve, amit a terroristák, az antiszemiták és a hasznos idióták évek óta sulykolnak. Ezzel az a narratíva erősödik, amely szerint a Kneecap kitiltása a „zsidó lobbi” nyomására történt. Ez nemcsak hazug és aljas, hanem veszélyes is: éppen azoknak a kezébe ad muníciót, akik eleve zsidó összeesküvésként próbálják beállítani a civilizált világ önvédelmi reflexét. Vagyis mintha nem a terrorizmus dicsőítése miatt történt volna a kitiltás, hanem valami zsidó belügy, érzékenykedés vagy nemzetközi nyomás következménye lenne.

Nem az.

Ez nem a szólásszabadságról szóló vita. Nem politikai érzékenységről, nem Izrael-barát vagy -ellenes attitűdről. Ez a civilizáció alapkérdése. A Kneecap nem gyilkos. Nem robbant, nem lő, nem mészárol. De pontosan tudja, kik teszik meg mindezt helyette. Őket támogatja. Őket ünnepli. Őket mutatja példának.

2023. október 7-én a Hamász példátlan brutalitással, embertelen mészárlással támadt izraeli civilekre. Másnap – nem hetek múlva, nem „az összkép megismerése után” – a Kneecap nyilvánosan a Hamász mellé állt. Nem volt egyetlen szavuk sem az 1200 halottról, sem a túszokról, sem a megerőszakolt nőkről, sem a lemészárolt gyerekekről, sem a kivégzett idős emberekről. Ők a gyilkosokat ünnepelték. Az elkövetőket. Az ő zászlójukat emelték a magasba. Az ő nézeteiket skandálták bele a mikrofonokba. És ezzel egyértelműen elhelyezték magukat azon az oldalon, ahol nincs irgalom, nincs együttérzés, nincs semmi emberi, csak brutalitás van, a maradék civilizáció barbár megtagadása és tudatos felszámolása.

Ezért veszélyes a fent idézett érvelés, mert visszacsúsztatja a kérdést oda, ahol akár még értelmezhető és legitim is lehetne egy demokratikus vita. Hogy vajon a szólásszabadság meddig terjed? Hogy lehet-e Izraelt bírálni? Hogy mi számít gyűlöletbeszédnek? Csakhogy ez nem az a vita. A terrorizmus propagandája nem vélemény, nem argumentum, nem diskurzus, hanem hadüzenet. Nem retorikai pozíció, hanem a gyilkos logika terepe. És a civilizált világ pontosan ezért nem tárgyal sem a terroristákkal, sem a propagandistáikkal.

Aki a Hamász és a Hezbollah zászlaját emeli magasba, az nem kérdést tesz fel és nem diskurzust kezdeményez, hanem hadat üzen a civilizációnak. Nem vitát akar, hanem megsemmisítést. Az oldalt választ, a gyilkosok oldalát, és részesévé válik a halál kultúrájának. 

Aki népszerűsíti a Hamászt vagy a Hezbollahot, az nem kritikát fejez ki, hanem a lövedék célkeresztjét rajzolja meg. Aki ünnepli a brutális mészárlásokat, az nem a palesztin nép jogaiért küzd, hanem a civilizáció felszámolásán dolgozik.

És mit mondjunk, ha legközelebb a Sziget meghív egy zenekart, amely az ISIS eszméit élteti? Egy másikat, amely a Boko Haramot énekli meg? Vagy egy Latin-Amerika-felől érkező bandát, amely a marxista FARC gerillákat, a kolumbiai kokainterroristákat, netán a perui Shining Path maoista mészárosait mutatja be hősként?

Ugye, hogy akkor már nem szólásszabadságról beszélünk?

A Kneecap kitiltása tehát nem a zsidóság védelmében történt, hanem a társadalom egészének biztonságáért. Mert a terrorizmus nem kérdezi meg, ki zsidó, ki keresztény, ki muszlim, ki ateista. Nem tart szünetet, nem disztingvál, nem tárgyal. Ezért nem tárgyal vele a civilizált világ sem. Sem közvetlenül, sem közvetve. Nem szerződik, nem hívja meg, nem ad neki mikrofont. Mert aki ma hallgat, azt holnap már nem kérdezik meg, csak eltemetik.

A Bataclanban nem azért halt meg 90 ember, mert a gyilkológépek megsértették a gyülekezési jogot, s ráadásul érvényes jegy nélkül törtek be a színházba. Amott nem propagandisták gyilkoltak, hanem dzsihadista fegyveresek. Nem válogattak: öltek keresztényt és zsidót, muszlimot és ateistát, nőt és férfit, fiatalt és időset. S ahogy a Bataclanban gyilkoló dzsihadisták sem kérdezték meg a nézőtéren ülőktől, hogy kinek milyen a hite és világnézete, úgy a berlini karácsonyi vásárba kamionnal belehajtó terroristát sem érdekelte, hogy az áldozatok vallása, identitása vagy politikai nézete micsoda. Nem kérdezte meg tőlük, hogy „zsidónak tetszenek-e lenni?”, csak halálra gázolta őket. Egyszerűen gyilkolt, válogatás nélkül. 

Mert a terrorizmus logikája nem disztingvál: a civil élet ellen irányul. A puszta létezés ellen. Az ünnep, a nyugalom, a bizalom, a fiatalok és az idősek, a nők és a férfiak ellen. Ezért nem lehet vele tárgyalni. S ezért nem lehet propagandistáit sem mentegetni.

Aki ma e gyilkosokat dalban ünnepli, a zászlóikat lobogtatja, a színpadról üvölti eszméiket, nem áldozat, hanem szövetséges. A különbség nem erkölcsi, csak eszközbeli.

A kitiltott Kneecap tehát nem a szabadság áldozata, hanem a civilizáció önvédelmének szükségszerű következménye.

És ez így van rendjén.

ITT OLVASHATÓ