GÁBOR GYÖRGY: TUSVÁNYOS NEM KERESZTÉNY ZARÁNDOKHELY, HANEM A HATALOM LITURGIÁJÁNAK NYÁRI FŐPRÓBÁJA

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.07.27.

Orbán Viktor tusványosi beszédében a kereszténység három időbeli stádiumát rajzolta fel: a múltat, amikor még élő hit határozta meg az európai népek életét; a jelent, amelyet már csak a keresztény kultúra tart egyben, mintegy erkölcsi koordinátarendszerként; és a jövőt, amikor ez a kultúra akár végleg eltűnhet. A kulturális kereszténység – így Orbán – ma még eligazít bennünket abban, mi helyes és mi helytelen, mi erkölcsös és mi nem.

Érdemes hát közelebbről szemügyre venni, hogyan működik ez az „erkölcsi koordinátarendszer” a gyakorlatban, amott és most, Tusványoson. Merre mutat az erkölcsi iránytűjük? Hol húzódik számukra a jó és a rossz, a bűn és az erény határvonala? És vajon milyen „keresztény kultúrát” tükröz az, amit ott hallani lehet?

„Eddig csak egyetlen jelöltjüket ismerjük, aki egy kurva” – zengi a politikai ellenfelükről Semjén Zsolt, maga a testet öltött keresztény kultúra, pontosabban annak egyházi öltözetbe csomagolt hiányjele. A keresztény kultúra megszemélyesítője a kijelentésével egyszerre követett el blaszfémiát az erkölcs, a józan ész, a bibliai hagyomány és az emberi méltóság ellen. Verbális szennyel indított, de ez nála nem hiba, hanem anyanyelvi szint.

Ámde a mondat nemcsak gyalázkodó, hanem fogalmilag is ostoba. Ugyanis a pornószínésznő nem kurva. Lehet ezt a szakmát elutasítani, megvetni, undorodni tőle – joga van ehhez bárkinek –, de ettől még a kettő nem azonos: ez jogi, szociológiai, etikai és szakmai ténykérdés. A pornószínésznő nyilvános, szerződéses munkaviszonyban dolgozik. A prostituált (nem kurva, még akkor sem, ha Semjén szókészletéből mindössze erre futja) kriminalizált vagy dekriminalizált szürkezónában. Az egyiknek munkaszerződése van, a másiknak védelmi pénz és rendőrségi karton. Aki ezt nem tudja, az nem erkölcsi fölényben van, hanem fogalmi alulműveltségben. Ez nem vélemény, hanem értelmi jegyzőkönyv.

De ha már a „kurva” szóval dobálózunk és keresztény kultúrát emlegetünk, nem ártana megnézni, hogyan beszél róluk a Biblia. Annál is inkább, mert a perszonifikált keresztény kultúra – Semjén – csak retorikai paravánként áll a háttérben: épp azokról nem tud, akiket a Biblia példaképpé emel, és benne csupán az ítélet maradt meg, ám a megértéshez, ehhez az intellektuális és erkölcsi erőfeszítéshez azonban soha nem jutott el.

A Biblia, mind az Ó-, mind az Újtestamentum szerint a prostituált nem a bűn szimbóluma, hanem épp ellenkezőleg: az irgalomé. Támár, Júda menye, prostituáltnak álcázva magát igazságot szerez önmagának, hogy Júda végül elismerje: „Igazabb ő, mint én.” (1Móz 38,26)
Ráháb, a jerikói parázna nő (héberül: zoná) nemcsak kémeket ment meg (Józs 2), hanem Jézus nemzetségtáblájában is helyet kap (Mt 1,5; Zsid 11,31; Jak 2,25). A bűnös, rosszhírű nő (ἁμαρτωλός γυνή), aki Jézus lábát könnyeivel mossa, nem undort, hanem megbocsátást kap. Jézus így szól: „sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.” (Lk 7,47) A házasságtörő nő, akit halálra akarnak kövezni, ám Jézus ezt mondja: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7) Vagy Mária Magdolna, akit a Biblia ugyan nem, de a hagyomány sokszor prostituáltnak tekint, mégis ő az első, aki megláthatta a Feltámadottat (Jn 20,11-18). 

És ha már túlléptünk a Biblián, említsük meg Dosztojevszkij Szonyáját a Bűn és bűnhődésből, aki szintén prostituált, ám testét éhező családja miatt adta el, hogy vihessen haza kenyeret a nélkülözőknek. Nem véletlen, hogy a mélyen hívő Dosztojevszkij Szonyát, a prostituáltat, a szeretet megtestesítőjét a bűnös Raszkolnyikov megváltójává teszi.

Ezek az asszonyok nem megalázott bűnbakok, hanem az irgalom tanúi. Aki ezt nem érti, annak a kereszténység nem hit, hanem liturgikus alibizés, egy autoriter kurzus szolgálatában.
Semjént követően Böjte Csaba ferences atya szavai már nem pusztán nyomasztóak, hanem az erkölcsi csőd hangtalan beismerései: „A férfi legyen tökös, és tartsa el a családját.” A „tökösség” mint érték teljesen idegen a keresztény antropológiától, sőt: az ilyen megfogalmazás a kereszténység karikatúrája egy sörreklám logikájával. Böjte nem emberségről, nem méltóságról, nem hitről beszél, hanem húsalapú dominanciáról és gazdasági szerepről, elvégre ő már csak tudja. Böjte keresztény kultúrájában tehát a jelek szerint férfi és keresztény az, aki megfelel a nemzeti minimum követelményeinek: here, megfelelő hormonháztartás, elég tesztoszteron és havi hatszázezer.

Csakhogy Jézus nem bankárt, nem családfenntartó-automatát, és pláne nem egyházi főhímeket nevel a tanítványaiból. A keresztény család nem bérpapírral hitelesített férfiuralom, nem szereposztott dominanciajáték, hanem – mint minden más normális család – a közös munka, közös döntés és közös helytállás: egymás terhének hordozása, s nem egymás fölé rendelése.

És mi van azokkal, akik nem tudják eltartani a családjukat? A munkanélküliekkel? A betegekkel? A hajléktalan apákkal? Böjte logikája szerint ők nem férfiak. Ez nem keresztény kultúra, hanem szociáletikai analfabetizmus.

Ráadásul Böjte mindezt nem egy eldugott kisközösségben mondta, hanem Tusványoson, ahol a politikai hatalom és az etnicista propagandagépezet évek óta saját ideológiájába integrálja a keresztény nyelvet. A „tökös férfi” képe tökéletes illeszkedés Orbán Viktor propagandájába, ahol a férfi erő, a vezéri tekintély és a patriarchális állam szentháromsága uralja a közbeszédet. Krisztus már nem fér bele a képbe: nem elég maszkulin, nem párosít erkölcsi fölényt testi közelséggel, és nincs saját vadászháza.

Tusványos nem keresztény zarándokhely, hanem a hatalom liturgiájának nyári főpróbája. A KDNP nem apostoli örökség, hanem vallási franchise-iroda: a hitet alvállalkozók viszik, a morált kampányidőre szabják, Jézus neve pedig használati jogként szerepel egy védett logó alatt.

Nos, ennyit a hatalom „keresztény kultúrájáról”.
Egyvalami bizonyos: van a testét áruba bocsátó prostituáltnál is alantasabb – az, aki hitét, lelkiismeretét és meggyőződését adja el a hatalomnak, miniszterelnököknek, pártvezéreknek és propagandistáknak, csupán egy parlamenti ülőhelyért cserébe.

Ha ma megjelenne Ráháb, Támár, a bűnös asszony vagy Szonya, egy dolog egészen bizonyos: Tusványos nem érdekelné őket.

ITT OLVASHATÓ