TRIANON: MENNYIVEL JOBB VOLT AZ A RÉGI ROSSZ!

QUBIT LIVE 11
Szerző: QUBIT
2025.07.14.

A Qubit Live 11. eseményén a trianoni békeszerződés 105. évfordulóján a meghívott előadóink a békeszerződés megítéléséről, társadalmi hatásairól és az azt övező félreértésekről és félremagyarázásokról beszéltek. A margitszigeti Kristályban megrendezett telt házas eseményre a Qubit+ előfizetői válthattak jegyet, most közülük azoknak is elérhetővé tesszük az előadásokat, akik személyesen nem tudtak eljönni a rendezvényre.

„A Monarchiát utálta az osztrák-német, aki ugye Anschlussra vágyott (…), utálta a román ortodox értelmiségi, és nagyon érdekes, hogy ez Magyarországon nagyon társadalmasult, tehát hogy a ceglédi húszholdas gazda is utálta. (…) Utólag kiderült, hogy sokkal nyomorúságosabb lett ez az egész” – mondta Hatos Pál Trianonról a 11. Qubit Live-on Nagy Gergely kollégánk kérdésére, amelyben a nemzeteken átívelő együttműködések, így az Európai Unió és az Osztrák-Magyar Monarchia kapcsolatára kérdezett rá.

Mindenki utált mindent és mindenkit – nem ismeretlen helyzet, még akkor sem, ha a Monarchia nem az Európai Unió, Trianon pedig nem az EU-hoz való csatlakozás.

A kerekasztal-beszélgetésen minden megvolt, ami ehhez kell, csak a kerekasztal nem: Hatos Pál, Ablonczy Balázs és Ungváry Krisztián most többé-kevésbé kötetlenül beszélgettek Nagy Gergellyel a javarészt az általuk hozott témákról, amelyek azonban mind többé-kevésbé Trianonhoz kötődtek, akkor is, amikor Hatos az 1985-ös csíkszeredai banánvásárlásáról beszélt, és akkor is, amikor Ablonczy a magyar lakosságról szóló közvélemény-kutatásokat hozta szóba. Ezek szerint a magyarok többsége támogatja az Európához tartozást, de ahogy a történész fogalmaz, kérdés, hogy az a főtéri térkövet jelenti-e, vagy valami mást is. Erre nem válaszolt, de csatlakozott Ungváry korábbi véleményéhez: a nemzeti-liberális ellenállás után szerinte az „elmúlt kétszáz év egyetlen sikeres magyar modernizációs ideológiájával állunk szemben”, attól függetlenül, hogy temetni vagy éltetni kellene ezt a dolgot. A többi, ahogy mondta, hosszú távon katasztrófával vagy tragédiával végződnek.

Ezzel egyetértett Ungváry Krisztián is, aki tágabb politikafilozófiai környezetbe helyezte a kérdést: „olyan rendszerek, amelyek hosszabb távon is normálisan működnek, csak úgy tudnak működni, ha a résztvevők saját szuverenitásuk egy részéről lemondanak, és ezt valaki másnak delegálják”. Ha ezt nem teszik, olyan körülmények uralkodnak majd, mint az állatoknál, sőt még olyanabbak: a farkas tudja, ki a főnök, az ember nem feltétlenül, ki kinek a farkasa, ugye, hobbes-i reminiszcenciák. Ezek után viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt most Európában, és nemcsak Magyarországon, figyelmen kívül hagyják: azt az illúziót keltik, hogy az embernek lehet „jobbra-balra reszelnie a popóját, csak éppen jobban ki lesz téve az erősebb hatalmának”. És bár az Európai Unióról sok rosszat el lehet mondani, azt éppen nem, hogy az egyik tagállam lerohanja a másik államot.

„Nem lehet szavakban kifejezni azt a vagyon- és jogbiztonságot, amit minden egyes nap megkapnak az uniónak a tagjai azzal szemben, akik nem tagjai" – mondta Ungváry...

ITT OLVASHATÓ, ITT NÉZHETŐ MEG