Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.07.14.
Egy könyvben a szereplők máshogy gondolkodnak, máshogy élnek, más nyelvet beszélnek, más a hitük, a vágyuk, a félelmeik, mint neked. És mégis, húsz oldal után kezded érteni. Az ötvenediknél már szereted. Ez a könyv varázslata. nemcsak szórakoztat, hanem új nézőpontokat épít be a tudatodba. Lassan, de végérvényesen.
Empátiával nem születik az ember, de tanulható. És az egyik legjobb edzőtere az olvasás. A Stanford Egyetem 2021-es kutatása érdekes eredményre jutott: azoknak, akik hetente legalább 3 órát töltenek regényolvasással, 23%-kal aktívabb a prefrontális kéreg empátiáért felelős területe. Ez nem elméleti érv, ez konkrét agyi változás. A következmény, hogy jobban felismerik mások arckifejezéseit, pontosabban értelmezik mások érzelmeit egy beszélgetés során, és kevésbé hajlamosak előítéletes ítéletekre.
Az irodalomtudományban már évtizedek óta vizsgálják, hogyan hat ránk egy történet. Ez a narratív transzportáció, amikor annyira "beszippant" egy világ, hogy ideiglenesen más szemével látunk, más fejével gondolkodunk.
Digitális térben ez ritkán történik meg. A gyorsan fogyasztható tartalmak, a rövid posztok és kommentek nem engedik meg, hogy belassuljunk, elidőzzünk valaki más belső világánál. Egy TikTok-videó 15 másodperc alatt bemutat egy traumát, egy Instagram-poszt 3 mondatban elmesél egy élettörténetet, egy Facebook posztot el sem kezdesz olvasni, ha egy oldalnál hosszabb. De ez nem narratív transzportáció, ez emocionális snackelés. Gyorsan jön az érzés, gyorsan megy.
Az olvasás viszont nemcsak információ, hanem jelenlét. Egy hosszú szövegben együtt vagy valakivel, akivel egyébként talán sosem beszélgetnél. És ez a közös idő lassan átformál.
A mesterséges intelligencia sem tudja ezt pótolni. El tudja mondani, hogy milyen érzés lehet menekültnek lenni. De nem tudja átéreztetni. Mert az empátia nem adat, hanem tapasztalat. Nem definíció, hanem kapcsolat. És a kapcsolat kialakulásához idő kell, épp az, amit a digitális világ elvesz tőlünk.
A mesterséges intelligencia sem tudja ezt pótolni. El tudja mondani, hogy milyen érzés lehet menekültnek lenni. De nem tudja átéreztetni. Mert az empátia nem adat, hanem tapasztalat. Nem definíció, hanem kapcsolat. És a kapcsolat kialakulásához idő kell, épp az, amit a digitális világ elvesz tőlünk.
Próbáld ki: kérj meg egy MI-t, hogy írja le egy háború borzalmait. Tökéletes leírást fog adni. De ha elolvasod a 22-es csapdáját, te magad fogsz hol sírni, hol kínodban nevetni az abszurditásán. Ez a különbség.
Amikor olvasol, nemcsak a saját világod építed. Hanem megtanulsz otthonosan mozogni másokéban is. Ezért veszélyes, ha az olvasás luxussá válik. Mert ahol nem olvasnak, ott egyre kevesebben lesznek képesek megérteni azt, ami nem róluk szól. Egyre könnyebb befolyásolni őket, gyűlöletre uszítani mások ellen. És ha nem értjük egymást, könnyebb elítélni a másikat.
Nézd meg a hozzászólásokat bármilyen politikai poszt alatt. Ott már nem gondolatok vitáznak, hanem identitások csapnak össze. És a hangosabb győz.
Az olvasás nem passzív időtöltés, hanem aktív védekezés a leegyszerűsítés ellen. Amikor "csak olvasol", akkor tanulsz emberséget. Akkor képzed magad arra, hogy mások bőrében gondolkodj. Akkor leszel egy kicsit jobb ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.