Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2025.08.29.
Kedves Tamás, súlyos, elkeserítő és életveszélyes tévedés, a nyugati "logika" önkényes és hibás kiterjesztése. „Nem lehet 2 millió palesztinnal megfizettetni a Hamász terror árát.” Első hallásra ez együttérző, humanista mondatnak tűnik, valójában azonban súlyos tévedés, mert hamis alternatívát állít fel. Úgy tesz, mintha választani lehetne a civilek védelme és az önvédelem joga között. Holott a valóságban a választás soha nem ez: a választás – kiváltképp emitt (vesd össze pl. a Hamász alapító okiratát) az önvédelem és a teljes pusztulás között van. (Ennek megértéséhez nem ártanak a vallási és civilizációtörténeti kompetenciák, s a nyugati gondolkodás sémáinak legalább időleges zárójelbe tétele.)
Gondoljunk bele: ha egy hajót kalózok támadnak meg, és az utasok egy részét élő pajzsként maguk elé rántják, a kapitány nem mondhatja: „mivel ott túszok is vannak, inkább engedem, hogy a kalózok átvegyék a hajót.” Mert ezzel nem a túszokat védi, hanem végképp mindenkit kiszolgáltat a kalózoknak. Az egyetlen esély éppen a védekezés, hogy ne a kalózok győzzenek.
A történelem is ismeri ezt a helyzetet. Ha egy hadsereg mondjuk egy elfoglalt várost használ fel támadások bázisául, a védekezők kénytelenek ostromolni a várost. A lakosok tragédiája nem az ostromlók akaratából következik, hanem abból, hogy az ellenség a civil teret militarizálta. Már Thuküdidész megfogalmazta: az igazi felelősség azé, aki az ártatlanokat pajzsként a saját hadállásai közé kényszeríti.
Ezért tévedés azt hinni, hogy a civilek száma mérlegre teheti az önvédelmet. Ha így lenne, akkor a Hamász (amely a reguláris hadsereg jogban is alkalmazott fogalmával, definíciójával, szabályozottságával és elvárásaival szemben létrejöttétől kezdve „civilnek” álcázza önmagát, önmaga „civil” látszatát kelti) örök győzelmet aratott volna: elég lenne mindig maga mögé rejtenie saját népét, s onnantól Izraelnek tilos volna megvédenie önmagát. Ez a gondolat logikai és erkölcsi csapda, mert épp a terror logikáját teszi sikeressé és végső soron győztessé, ennélfogva más terroristák vagy a civil lakosságot veszélyeztető és célpontnak kiszemelő hasonló bűnözők számára precedensértékűvé.
Izrael háborúja nem területszerző háború, még ha ezt európai, vagyis nyugati aggyal nehéz is felismerni. Nem földért folyik, hanem a puszta létért. Az ellenfél ugyanis nem békefeltételeket követel (akkor például már rég kiengedte volna az összes túszt), hanem Izrael létezésének megszűnését, s mindehhez transzcendens küldetést, metafizikai meggyőződést társít. Olyan ellenfél ez, amelynek stratégiája a saját nép túszul ejtése, s amely politikai tőkévé és katonai erőforrássá változtatja a mártíromságot.
A kérdés tehát nem az, hogy „meg lehet-e fizettetni” kétmillió emberrel a terror árát. A kérdés az, hogy meg lehet-e fosztani egy államot és annak polgárait az önvédelem jogától, csupán azért, mert az ellenfél túszul ejtette saját népét. Erre a válasz nem lehet más, mint a történelem és a józan ész egybehangzó szava: az önvédelem nemcsak jog, hanem létparancs.
És ehhez sem Netanjahunak, sem Orbánnak, sem a ketttejük politikai kapcsolatának nincs semmi köze. A provinciális magyar gondolkodás tereli folyton ebbe a kizárólag magyaros csapdába a kérdést. A probléma nem Netanjahu vagy Orbán óta ismert, hanem a modern és szekuláris Izrael állam 1948-as létrejötte óta. Csak ez valamiért eddig sokaknak nem tűnt fel, vagy ha igen, nem óhajtottak erről tudomást szerezni. Ennek oka csak részben intellektuális: sokkal inkább pszichológiai és szociálpszichológiai - de ez innentől már messzire vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.