SIMONOVITS ANDRÁS: MERRE, NYUGDÍJRENDSZER?

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2025.09.05.

2010 óta sokat írtam a magyar nyugdíjrendszerről, most mégis újra írok. Bár máig érvényesnek tartom A nyugdíjreform politikája (ÉS, 2024/15., ápr. 12) cikkem gondolatait, igyekszem elkerülni, hogy ismételjem önmagam. Kitérek az újabb fejleményekre: az OECD-jelentésre, más szakértők javaslataira. A lényeg azonban változatlan: a magyar nyugdíjrendszer egyre kevésbé méltányos és egyre kevésbé fenntartható, ám a jelenlegi politikai rendszer nemhogy nem tesz semmit sem a feszültségek csökkentéséért, de még a nyilvános vitát is kizárja.

A helyzet

A nevezett cikkben leírtam az akkori helyzetet. A költségvetés szempontjából a helyzet annyiban kedvező volt, és az is maradt, hogy a nyugdíjkiadások GDP-aránya viszonylag kicsi, és néhány éven belül semmi sem fenyegeti a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. A feszültségek elviselhetőnek tűnnek, mert a közvélemény-kutatások szerint a nyugdíjasok többsége még támogatja a kormányt. A kormánypárti politikusok pedig nyilván úgy vélik, hogy hosszabb távú kérdésekkel majd ráér az a kormányzat foglalkozni, amelyikre ráomlik a rendszer 2035 után. Ha Orbán Viktor hirtelen megvilágosodna, és legalább néhány ráncfelvarró reformmal próbálkozna, a reménytelen helyzetbe kényszerített ellenzék „jogosan” támadná, és jó eséllyel meghátrálásra kényszerítené.

A nyugdíjasok relatív helyzetét az átlagnyugdíj és az átlag nettó bér hányadosával, a relatív nyugdíjszinttel jellemzik. A gazdaság stagnálása ellenére a statisztikailag kimutatott átlagos nettó reálbér folyamatosan emelkedik, míg az átlagnyugdíj reálértéke csak az állománycsere miatt araszol fölfelé, ezért a hányados csökken. (Csak a 13. havi nyugdíjak visszavezetése állította meg időlegesen e folyamatot.) Ha valóságos átlagbérrel számolnánk, akkor némileg kedvezőbb képet kapnánk a nyugdíjasok relatív helyzetéről. Ugyanakkor az állami egészségügy visszaszorulása ellentétes hatás gyakorol: a nyugdíjasok kénytelenek nyugdíjuk egyre nagyobb részét magánegészségügyi szolgáltatásokra költeni. További negatívum, hogy a relatív nyugdíjkülönbségek egyre jobban erősödnek. Az induló nyugdíjak egy év késéssel követik a bérdinamikát, de polarizálódnak. Ennél sokkal súlyosabb, hogy a régebben megállapított nyugdíjak az árkövető indexálás miatt fokozatosan lemaradnak az újabbaktól. (Csak a relatív különbségeknek van értelme, hiszen az abszolút nyugdíjkülönbségeket az infláció anélkül növeli, hogy érdemi változást okoznának.)

A két számjegyű inflációtól megszabadultunk, de a relatív nyugdíjszint ismét 50 százalék körüli értékre csökkent, és az idén ősszel a 30 ezer Ft-os élelmiszer-utalványok alig segítenek a nyugdíjfeszültségek enyhítésében...

ITT OLVASHATÓ