Szerző: BRUCK GÁBOR
2025.10.25.
Albert Camus A bukás című kisregényében van egy jelenet, ami alig néhány oldal, mégis mindent elmond arról, hogyan születik a cinizmus.
Egy párizsi ügyvéd késő este sétál haza. A Szajna egyik hídjánál halk nevetést hall — vagy csak képzeli. Egy pillanattal később csobbanást. Talán valaki a vízbe vetette magát. De nem biztos benne, és nem is akar biztosra menni. A szeretőjétől jön, az este hangulatát akarja megtartani. Megáll. Hallgat. Nem tesz semmit. Nem kiált, és nem hív segítséget. Csak továbbmegy.
Másnap az újságból tudta meg, hogy egy fiatal lányt holtan emeltek ki a folyóból. Addig azt hitte, jó ember. A hídon kiderült, hogy nem az. És ettől a pillanattól kezdve már semmi sem volt ugyanaz.
A híd-jelenetig szerette a saját jóságát: a szegényektől nem kért pénzt, ha fehér botot látott, rohant segíteni. De amikor a helyzet valódi jóságot követelt, elsétált az éjszakába. Ez a mulasztás lett élete morális fordulópontja, az ősbűn. Évek teltek el, de még mindig hallja a csobbanást. És neki már soha nem lesz békéje.
Camus itt egyetlen elmulasztott cselekedetre utal: nem az számít, amit gondolunk magunkról, hanem az, amit teszünk vagy elmulasztunk megtenni. A cinizmus akkor születik, amikor ezzel szembesülünk — és mégsem vállalunk felelősséget. Helyette ironikus páncélba burkolódzunk:
„Én gyenge és képmutató vagyok. De te is az vagy. Mindenki az. Akkor ne játsszuk el, hogy bármelyikünk jobb lenne.”
„Én gyenge és képmutató vagyok. De te is az vagy. Mindenki az. Akkor ne játsszuk el, hogy bármelyikünk jobb lenne.”
Ettől kezdve az ember a saját bukását vetíti ki a világra. Nem hisz többé a nagylelkűségben, és a saját tétlenségét azzal menti, hogy senki sem jobb nála. Camus ezt hívja morális megfagyásnak.
A híd-jelenet a politikában
Ez a történet nemcsak egy emberről szól, aki nem segít, hanem egy politikai közösségről, amelyik semmit sem tesz, amikor baj van. A magyar politikában minden nap van híd-jelenet.
A régi ellenzék nagyon sokszor látta, hogy embereket átvernek. Látta az összeomló intézményeket, a meghurcolt kollégákat, a jogfosztást, a közpénz kifosztását. Minden képviselő hallotta a csobbanást. És a nagy többség nem tett semmit.
A hosszú tehetetlenség, a vereségek, a félbehagyott küzdelmek és a meg nem vívott harcok merevedtek cinizmussá. Csak hallgasd a beszédüket: alig van bennük hit. Csak reflexek, bizalmatlanság és rutinválaszok. Nem hisznek a lehetőségekben, nem építenek új bizalmat, nem tudnak megszólítani embereket, és nem adnak reményt.
Új politika – friss levegő
Ilyen állapotban jelent meg Magyar Péter és a Tisza. Egy új, még nem kiégett, nem cinikus politikai társaság. Ez nemcsak taktikai előny — morális és kulturális friss levegő.
Igaza van Magyar Péternek, hogy nem siet szövetségre lépni a régi ellenzéki pártokkal. Nem politikai sértődésből, hanem mert a cinizmus nem tud új rendszert építeni. Nem lehet új országot és szabadságot építeni azokkal, akik már lemondtak róla. És nem lehet új történetet írni azokkal, akik már mindent láttak, és semmiben sem hisznek.
Igaza van Magyar Péternek, hogy nem siet szövetségre lépni a régi ellenzéki pártokkal. Nem politikai sértődésből, hanem mert a cinizmus nem tud új rendszert építeni. Nem lehet új országot és szabadságot építeni azokkal, akik már lemondtak róla. És nem lehet új történetet írni azokkal, akik már mindent láttak, és semmiben sem hisznek.
Az ellenzék nagy része ebbe a cinikus állapotba merevedett bele. Nem azért, mert rossz emberek — hanem mert túl sokszor szenvedtek vereséget. Túl sokszor nem teljesült, amit reméltek, és a kiábrándultság állandósult. Ezért jött reflexből a kétkedés, a gúny, a „majd meglátjuk” attitűd, amikor megjelent a Tisza. Ez nem gonoszság, hanem bénító fáradtság.
A cinizmus ellenszéruma
Jön több száz új Tisza-jelölt. Még nem tudjuk, kik ők. Lesznek köztük gyengébbek, tévedők, tapasztalatlanok is. De van egy szempont, ami most mindennél fontosabb: többségük még nem cinikus. És ez ma többet ér, mint húsz év parlamenti rutin. Mert a politika végső soron nem programokból, kampányokból és struktúrákból áll, hanem hitből, bátorságból és abból, hogy megmozdulsz, belemersz kezdeni valamibe.
A Tisza vezetőinek mondom: a kíváncsi ember nem lesz cinikus. A kíváncsiság megtöri a bezártságot, újraindítja a bizalmat, és egyfajta mentális immunrendszerként működik. Ha a Tisza új jelöltjei mindig kérdeznek, mindig tanulnak, és nyitottak maradnak a legjobb európai gyakorlatok iránt, akkor elkerülik azt, amibe a régiek beleragadtak — és képesek lesznek újra és újra bizalmat építeni.
Zárás
Camus hídján az ügyvéd továbbment. Mi dönthetünk másként. Most itt van a pillanat, amikor egy közösség nem fordítja el a fejét, hanem közbelép — segít, kiált, mozdul. Ez dönti el, hogy Magyarország más lesz, vagy marad minden a régiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.