GADÓ GÁBOR: MONDHATNAK BÁRMIT

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: GADÓ GÁBOR
2025.10.03.

„Megtörtént, mert megtörténhetett” – gondolja az egyszeri magyar választó, és ezzel lényegében mindent el is mondott arról, hogy mit tart a regnáló hatalomról. Tudja, hogy a kormány másfél évtizede a törvények felett áll, nem kötik sem írott, sem íratlan szabályok. És ha egy rezsim korlátlan szabadságot élvez, miért ne tenné meg mindazt, amire alkalom kínálkozik? Egyedül a lehetetlen, a szó szoros értelmében vett fizikai lehetetlenség szab határt a kormányzati akaratnak. Amikor a választó azt hallja – persze csak amolyan szóbeszédként –, hogy a gyermekvédelem apostolai javítóintézetekben „rabosított” kiskorúakban lelték hosszú éveken át a kedvüket, nem azt mérlegeli, hogy kitelik-e a magas rangú pártvezetőktől a pedofil cselekmények folytatólagos elkövetése. Egyedül azt latolgatja, hogy a gyanúba kevert személyeknek volt-e lehetőségük kiemelkedően súlyos bűncselekmények megvalósítására. A négy parlamenti cikluson át hirdetett hamisságok ismeretében a választó nem sokat hezitál, elfogadja, hogy mivel a célba vett személyek jószerivel bármit büntetlenül megtehettek, bizonyára ebben az esetben sem tanúsítottak önmérsékletet. Orbán Viktor kormányzásáról épp ez a minden visszaélésnek azonnal hitelt adó lakossági hozzáállás árul el a legtöbbet. Nem a miniszterelnök-helyettesről szóló megalázó sejtetéseknek van jelentőségük, inkább annak, hogy a kormányról, illetve annak tagjairól konkrét bizonyítékok nélkül is elhisznek egy pedofilvádat. Hogy a lakosság részéről mindez az egyén emberi méltóságát sértő tiszteletlen hozzáállás? Kétségtelen. Ám ne feledjük, hogy egy despotikus rendszer elsősorban önmagát okolhatja, ha bármilyen morális rosszat feltételeznek róla.

A kormány és ellenzéke természetesen tisztában van a Semjén Zsolt által emlegetett „vérvád” pusztító következményeivel. A Fidesz és koalíciós partnere akkor is belebukhat a botrányba, ha soha senki nem erősíti meg, hogy kormánytagok jártak a Szőlő utca környékén. Az ellenzék „meccsterve” kézenfekvő: nem hagyják kihűlni a lakossági indulatot: támadnak, amíg a kabinetet meghátrálásra nem kényszerítik. A kormány viszont, miközben a helyzet gyors rendezésére törekszik, nem mond le arról, hogy megfélemlítse politikai ellenfeleit, valamint a terhelő vallomástételt (esetleg) fontolgató állampolgárokat. Ezzel magyarázható, hogy a kormánypárti politikusok nem csupán rágalmazással vádolják a nyomozati eljárás elhúzódása miatt felszólaló, a bűnügy homályban hagyott részleteire rákérdező parlamenti képviselőket, hanem a történtekről mint a „kormány cselekvőképességének korlátozására”, az „államszervezet működésének veszélyeztetésére” irányuló akcióról beszélnek, amelynek brit titkosszolgálati kapcsolódása „sem zárható ki”. (Lásd az igazságügyi miniszter első vizsgálati jelentését és a Fidesz frakcióvezetőjének nyilatkozatait.) A kabinet a most megtalált „állambiztonsági szállal” nem pusztán a sajtószabadságot és az ellenzéki pártok mozgásterét korlátozná, de az igazságszolgáltatást is a végrehajtó hatalom ellenőrzése alá helyezné...

ITT OLVASHATÓ