HUFNAGEL LEVENTE: AZ MTA-RÓL SZÓLÓ KÖZÉLETI VITÁHOZ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HUFNAGEL LEVENTE
2025.10.10.

Az elmúlt időszakban élénk, néha indulatoktól sem mentes közéleti vita bontakozott ki a Magyar Tudományos Akadémia küldetéséről, mai szerepéről, működésének hiányosságairól és visszásságairól. Az akadémiai reform témájának különös aktualitását adja, hogy idén ünnepeljük az MTA fennállásának kétszázadik évfordulóját, ami egyébként is kiváló alkalom a számvetésre, a jövő tervezésére és a megújulásra. Az építő kritika nem támadás, hanem segítség. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, különösen politikai választások közeledtével, hogy minden közéleti kérdést pártpolitikai álláspontok alapján közelítsünk meg. Kétségtelen, hogy ha egy politikai erő már több választási ciklus óta hatalmon van, mi több, alkotmányozó többséggel is rendelkezik, akkor jogosnak látszik, hogy viselje a felelősséget mindazon anomáliák miatt, amelyeket törvények vagy kormányzati intézkedések érintenek. Ha a Magyar Tudományos Akadémia „az utolsó sztálinista intézmény” hazánkban – a dehonesztáló jelző kétségtelenül elhangzott, miközben az MTA vezetői legjobb tudásuk szerint és mindenben a rájuk vonatkozó jogszabályok szellemében vezetik ezt a fontos intézményt –, akkor nyilvánvaló, hogy azért nem az MTA tagjai vagy vezetői a felelősek, hanem az Országgyűlés, amely az MTA-ról szóló törvényt így alkotta meg és így tartja hatályban. Kérdés persze, hogy a kritikák mennyire jogosak, és milyen jellegű reformot tesznek szükségessé.

Kultúránk, nyelvünk, identitásunk, szabadságjogaink, emberi méltóságunk megőrzése és fejlesztése, valamint az ország kulturális és természeti örökségének védelme fontos közös ügyünk, közös érdekünk, hiszen a magyarságunkkal az emberiség közös kultúrkincséhez, tájainkkal bolygónk természeti örökségéhez járulunk hozzá. Ezek megőrzéséért és gazdagításáért azonban speciálisan mi felelünk. Nekünk kell vele jól gazdálkodnunk, és morálisan nekünk kell vele elszámolnunk, utódaink, az eljövendő nemzedékek és a világ népei felé is, hiszen mi vagyunk a sáfárjai.

Ez nem hatalompolitikai kérdés, hiszen a „nemzet” kulturális fogalom (tudjuk, hogy „nyelvében él”), így nem ismer sem államhatárokat, sem választási ciklusokat, nem befolyásolja sem pártállás, sem világnézet. Ugyanakkor általánosabb értelemben mégis politikai kérdés, ha a politikán a közügyekkel való törődést, a közérdek védelmét, a közjó szolgálatát értjük. Az MTA reformja kizárólag szakpolitikai kérdés...

ITT OLVASHATÓ