KÍNA A SAJÁT ÚTJÁN – LENGYEL LÁSZLÓ ÉS KRAJCZÁR GYULA BESZÉLGETÉSE

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ, KRAJCZÁR GYULA
2025.10.26.

Lengyel László (L. L.): Legutóbbi, július 26-i beszélgetésünk egyik fő kérdése az volt, hogy a trumpi Amerika vajon ki tudja-e mozdítani Kínát a saját útjából, mozgásából, vagyis Amerika át tudja-e rendezni a világot Kínával szemben. Akkori közös feltételezésünk, hogy Trump erre nem lesz képes, azóta mintha igazolódna: Kína feltartóztathatatlan halad a maga útján. Sőt, az elmúlt időszak eseményei azt is mutatnák, hogy Kína offenzívába ment át mind a külpolitika – a Sanghaji Kezdeményezés, illetve a BRICS keretében –, mind a fegyverkezési verseny terén. Vajon Hszi Csin-ping elnök diplomáciai offenzívája, amellyel azon igyekszik, hogy Kínát a fejlődő világ vezetőjeként állítsa Amerikával szemben, megnyerve Modi Indiáját is támogatóul, és a nagy hatású katonai parádé erőmutogatása csak színjáték – élés a „Trump-ajándékkal”, vagyis azzal, hogy Trump szétzúzza Amerika szövetségi rendszerét –, vagy valóságos stratégiai fordulat?

Krajczár Gyula (K. Gy.): Nem érzek stratégiai fordulatot. Peking bizonyos értelemben mindig diplomáciai offenzívában van. A fejlődő világban Kína a legnagyobb, a legtőkeerősebb gazdaság, ráadásul szeretne az egész glóbuszon befektetni, kereskedni, infrastruktúrát építeni – természetes, hogy sokan keresik a kegyeit. De a Globális Dél nagyon összetett képződmény – rengeteg széttartó érdekkel, nagyon részleges integrálódási lehetőségekkel –, még annyira sem lehet vezetni, mint a Nyugatot. Ezt India szépen demonstrálja. Modi összerúgta a port Trumppal a tarifák és az orosz szénhidrogén-import ügyében, s így a táncrendjébe beillesztette a kínaiakat is. Ahogy azonban nem volt az amerikaiak elkötelezettje attól, hogy részt vesz a Quad névre hallgató amerikai-ausztrál-japán-indiai egyeztető szervezetben, úgy a kínaiak elkötelezettje sem lett a Sanghaji Együttműködés Szervezetének tagságától. Peking nyilvánvalóan nagyon fontosnak tartja ezeket az együttműködéseket, minden olyan közös cselekedetet bárkivel, akinek valamilyen Amerikát ellensúlyozó szerepe lehet. Szemmel láthatóan még Észak-Koreának is megbocsájtotta, hogy beszállt az ukrajnai háborúba. De én nem sok újat látok ebben. Inkább azt érzékelem, hogy viszonylag sikeresen menedzselik az eredeti stratégiájukat, melynek lényege a további minőségi növekedés körülményeinek biztosítása. Ez az alapja annak a szándéknak, hogy Kína a súlyának megfelelő szerepet játsszon a nemzetközi színtéren. Ennek ideológiai eszközei Hszi Csin-ping sorozatos globális kezdeményezései, melyek közül legutóbb a globális kormányzási kezdeményezéssel állt elő. Ezek ugyan nem tűnnek kifejezetten gyakorlatias eszközöknek, de a fejlődő világ számára azt demonstrálják, hogy Peking bizony foglalkozik a globális problémákkal, nem úgy, mint a romboló Trump. A küzdelem valóságos ringje azonban a kínai-amerikai kereskedelmi tárgyalások sorozata, s az életnek mindazok a területei, amelyek ezzel kapcsolatban vannak. Erről a folyamatról persze csak közvetett tudásunk van, egyik fél sem terheli agyon a nyilvánosságot a részletekkel. A legutóbbi időkig bizonyosnak tűnt, hogy senki sem kapkod, messze nem csak a tarifákról van szó, s talán nem is csak az azokhoz kapcsolódó, az amerikaiak más országokkal folyó tárgyalásain megfigyelhető kiegészítő kufárkodásokról. A kínaiak átfogó, a lehetőség szerinti legszabadabb kereskedelemre, a befektetésekre és a biztonságinak nevezett korlátozásokra is kiterjedő egyezséget akarnak és kínálnak, amely valószínűleg ambiciózusabb cél, mint amelyet az amerikaiak elképzeltek. A megoldásban lehet szerepe, hogy az október 31-én és november 1-én Dél-Korában tartandó APEC-csúcson (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés – APEC) az eredeti tervek szerint találkozik a két államfő. Hogy így lesz-e, azt persze meglátjuk, mert az időpont közeledtével mindkét fél nagyon igyekszik feljebb srófolni az alkualapját, s olyan intézkedéseket hozni, amelyek súlyos válaszlépésekhez vezetnek. Egy ismeretlen számú menetből álló bokszmeccs kezdeti fázisában vagyunk. A kínaiak nagyon magabiztosak, de egyáltalán nem becsülik le az ellenfelet...

ITT OLVASHATÓ