„JOBBAN JÁRSZ, HA NEM LÁTOD” – MI TÖRTÉNIK AZ IDŐ ELŐTT ELVESZÍTETT MAGZATOKKAL ÉS SZÜLEIKKEL AZ ÁLLAMI EGÉSZSÉGÜGYBEN?

TELEX
Szerző: KOZEK LÉL
205.11.05.

Petráéknál nagy volt az öröm 2023 nyarán: a harmadik lombik végre sikerült. Egészen a 21. hétig minden rendben ment, ekkor azonban Petra erős fájdalmat érzett. A férjével bementek az egyik nagy budapesti kórházba. „Hohó” – mondta a vizsgálat közben a jelen lévő rezidens. „Meg kell szülni, nincs más lehetőség” – felelte a vizsgálatot végző főorvos. Megállapították ugyanis, hogy Petra méhszája az átlagosnál jobban megnyílt, ami egyebek között a fertőzés kockázata miatt nagyon veszélyes. Petra a nőgyógyászatra került volna, de az aznap nem üzemelt, így maradt a szülészet, ahol rögtön kapott oxitocint, hogy meginduljon a szülés.

Petrának a szobáját egy frissen szült kismamával kellett megosztania, miközben tudta, hogy ő épp akkor fogja a saját magzatát elveszíteni. Ezért átkérte magát egy egyágyas szobába. Hiába volt itt egyedül, a férje nem jöhetett be hozzá a vajúdás idejére. Ezt a főorvos azzal indokolta, hogy többen szoptatnak a szülőszobákban, és a férfi „valószínűleg más nők mellét nézné a kis ablakokon keresztül”. Míg a férje a váróban aggódott, Petra egyedül vajúdott a szobában, és hallgatta a frissen született babák beszűrődő sírását.

A halott magzat hajnali fél négykor született meg. Elvitték, a kórházi dolgozók szerint azért, mert „jobban jársz, ha nem látod”. Petra és férje hosszas kérlelésére végül megmutatták nekik a vesetálban fekvő magzatot, de hozzáérni, megölelni nem volt szabad. Petra így emlékezik vissza: „Rövid haja, átlátszó bőre volt, arcvonásaiban a férjemre hasonlított. Imolának neveztük el.” A testet azonban később nem vihették haza, a kórház arra hivatkozott, hogy az veszélyes hulladék.

A szülés után Petrát átvitték a műtőbe, ahol a bent maradt méhlepényt eltávolították, majd visszavitték a szobájába. A férje még egy ideig várakozott a műtő előtt, mert azt hitte, még bent van a felesége. Végül a beavatkozás után takarító műtős szólt neki, hogy Petra már nincs ott.

Bár Petráék a kórházi napok alatt a műtőt takarító férfin kívül más kedves és együttérzést mutató egészségügyi dolgozóval is találkoztak, a kórház saját pszichológusa nem könnyítette meg a gyászukat. A szülés délutánján azt mondta nekik: „Ez a természet rendje, a gyengék meghalnak.” Ezek után Petra mindenképpen haza akart menni. A főorvos megengedte, hogy saját felelősségükre távozzanak: szakmailag nem támogatja, de emberileg megérti őket, mondta.

Petráék úgy érezték, nem viselkedtek velük tisztelettel a kórházban, és nem tartották jogszerűnek, hogy először nem láthatták, majd nem vihették haza a halott magzatot, akit így nem tudtak eltemetni. Ezért megkeresték a betegjogi képviselőt, de ő lebeszélte őket a panasztételről, mert szerinte túl sok nyűg és idő a folyamat. Petrának ezután körülbelül fél évébe került, hogy kimásszon a szülés utáni depresszióból, ezután tudta átfesteni és átrendezni a már kész gyerekszobát.

A beavatkozás, amelynek során Petra megszülte és elbúcsúztatta a magzatát, az indukált vetélés. Erre akkor kerül sor, amikor egy előrehaladott terhességet orvosi beavatkozással kell megszüntetni. A magzatot ilyenkor nem műtéti úton emelik ki: a folyamat egy szüléshez hasonlóan fejeződik be. A második trimeszterben indukált vetélés például akkor történik, amikor az anya életét vagy egészségét veszélyeztető genetikai probléma derül ki, vagy – Petrához hasonlóan – anatómiai probléma lép fel, amely miatt nem lehet kihordani a terhességet. A másik eset, ha a magzattal van gond: például leáll a szíve, és meghal méhen belül, vagy genetikai problémát mutatnak ki nála...

ITT OLVASHATÓ

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN