Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2026.05.06.
Hogyan lehetséges, hogy a Horthy-korszak katonai elitje a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregét szolgálta? Miként mentegetik magukat a legdurvább diktatúrák kiszolgálói azzal, hogy ők „csak a hazájukat szolgálták”, vagy éppen „csak tévébemondók voltak”?
Amikor egy politikai rendszer összeomlik, a társadalom mindig ugyanazokkal a kínzó dilemmákkal szembesül: az elitcsere és az elszámoltatás paradoxonával. Lakner Zoltán vendége Csunderlik Péter történész, akivel az 1918-19-es forradalmaktól, 1945 és 1956 sorsfordító pillanatain át az 1989-es rendszerváltás vitáiig tekintik át a magyar politikai átmenetek anatómiáját.
A történelmi elemzés azonban nem csupán akadémiai kérdés: a NER elmúlt hetekben bekövetkezett bukása után a magyar társadalomnak itt és most kell szembenéznie a múlttal. Bár a Jelen alapállása szerint a társadalmi békéhez elengedhetetlen egy közös normarendszer, a kérdés adja magát: meg lehet-e bocsátani azoknak az arcoskodó megafonos propagandistáknak és politikai kiszolgálóknak, akik éveken át hazugságkampányokkal tettek tönkre emberi életeket? Kaphatnak-e helyet a közszolgálati médiában pusztán azért, mert a „jó szakemberre minden rendszernek szüksége van”?
A beszélgetés főbb témái:
00:00 Mit tekinthetünk egyáltalán igazi rendszerváltásnak?
11:23 Személyi folytonosság a magyar történelemben: zsenik, dilettánsok és a túlélés művészete.
19:43 Igazságérzet vs. stabilitás: miért marad el nálunk mindig a valódi számonkérés?
34:21 A Kónya–Pető-vita tanulságai: lehet-e üvöltve Európába menni?
46:09 Kollaboráció vagy kényszer? A Szijjártó-féle „csak a hazámat szolgáltam” érvelés tarthatatlansága.
55:09 Erkölcsi példaképek (Kéthly Anna, Bibó István), akik bizonyítják: mindig van más út, mint a megalkuvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.