BARBÁROK AZ USZODÁBAN

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2016.04.08.

A médiában az elmúlt napokban lezajlott polémiából kiderült: a több mint fél évszázados eset nyílt titok volt az úszóvilág berkeiben, a sportújságírók köreiben és egyes sztárriporterek előtt. Ők azonban több mint fél évszázadon át úgy hagyományozták át nemzedékről nemzedékre ezt az ismeretet, hogy nyilvánosan soha nem adtak hangot helytelenítésüknek.

Bármit is gondoltak magukban, jobbnak látták, ha igazodnak a magyarországi közfelfogáshoz, ami a nemi erőszakot bocsánatos bűnnek, sőt adott esetben egyfajta virtusnak tekinti. A sportvezetőknek, a médiaértelmiségnek, a sportújságíróknak minden olyan tagja falazott az erkölcstelenséghez, aki tudott az esetről. Talán nem akarta veszélyeztetni a busás hasznot hozó külföldi kiküldetéseket, nem akarta szakítópróbának alávetni a politikai elitig vezető szálakat, mert ezzel esetenként vélt, vagy valódi egzisztenciális érdekei is csorbulhattak volna.

E díszes társaság tagjai ahelyett, hogy azzal álltak volna elő, hogy az adott posztok – erkölcsi bizonyítvány ide vagy oda – összeférhetetlenek ezzel az előélettel, hozzájárultak nem csak az úszósport és általában a sportvilág, de a Magyarország szinte egészét jellemző barbár állapotok fenntartásához. Azoknak az állapotoknak a továbbéléséhez, amelyekben egyebek között bocsánatos bűn volt hajdan a cselédlányok úr- és gazdafik általi teherbe ejtése, majd magára hagyása, halálba kergetése. Azoknak az állapotoknak a fennmaradásához, amelyekben évente körülbelül 120 ezer nőt ér szexuális erőszak a mai Magyarországon, s amelyek miatt az elkövetők egy százaléka sem kap büntetést. Cserháti Éva, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) munkatársa jó egy éve azt nyilatkozta erről:

„Az áldozatok megpróbálnak mindenkitől segítséget kérni, csak egy idő után kénytelenek elhallgatni, mert falakba ütköznek. Nem hisznek nekik az ismerősök, a barátok, a családtagok, ráadásul a hivatalos szervek sem. (…) A rendőrségen általában lebeszélik az áldozatokat az eljárásról, mert nem hisznek nekik. Azt kezdik el feszegetni, hogy milyen ruhában voltak, hol és hány órakor történt az eset. De tegyük fel, még ezt is kibírja az áldozat. Feljelenti az elkövetőt, de a nyomozati szakaszban a rendőrség nem akar bizonyítékokat gyűjteni, mert macerás az ügy, kettőn állt a vásár és a többi. Tételezzük fel, mégis megindul az eljárás. Ekkor rögtön kap egy rágalmazásért, hamis vád miatti feljelentést az áldozat. Tehát ha nem akarja azt megkockáztatni, hogy azok után, ami történt vele, még jól meg is hurcolják, akkor inkább nem tesz feljelentést.”

ITT OLVASHATÓ