Szerző: KIBRI írása kiegészítve
2016.05.06.
Az Almaz program.
Bizonyára mindenki hallott már Gagarinról, netán Tyereskováról vagy hogy amerikait is említsek Neil Armstrongról, akik valamilyen szempontból az elsők közé tartoztak, amikor az űr felfedezéséről beszélünk. Tény, hogy a katonák meghatározó szerepet játszottak az űrkutatásban, mindkét oldalon. Ebből adódóan az űrkutatás és a katonai felderítés kéz a kézben jártak, hiszen teljesen legálisan végezhető tevékenység belenézni Johnson vagy Brezsnyev reggelijébe, mert nem sértettek légteret. Nem szükséges kínos magyarázkodás, ha esetleg lelövik a felderítőgépünket (lásd az U-2 történetét), hiszen néhány száz kilométer magasságig akkor még nem lehetett célzott lövést leadni. Mindkét oldal felderítő űrhajókat épített, amelyek fedélzetén emberek dolgoztak és a maguk módján hazájukat szolgálták.
Természetesen titokban, a részletek teljes elrejtésével, maximum a propaganda célját szolgáló információkat osztották meg. A továbbiakban – vélhetően koránt sem teljes – történet a szovjet katonai űrállomások fejlesztéséről szól, amelyet mérnöki kudarcok és emberi tragédiák kísértek.
Gagarin után
1962. decemberében a szovjet űrkutatás atyja, Szergej Koroljov, felvázolta a többcélú embereket szállító űrhajók tervezetét, a Szojuz projektet. Koroljov nagyon jól tudta, hogy az űrjárművek hatalmas költségeit és a finanszírozás problémáit csak a Honvédelmi Minisztérium tudja megoldani. Ezért a tervezet olyan űrhajók megépítését javasolta, amely mozgásteret adott a megrendelőnek – adott esetben a Szovjet Hadseregnek –, hogy egy űrhajó megépítésével két, funkciójában különböző változatot kapjon: a Szojuz-P változatot (Perehvatcsik, azaz elfogó vadász) és a Szojuz-R változatot (Razvedcsik, azaz felderítő).
Természetesen titokban, a részletek teljes elrejtésével, maximum a propaganda célját szolgáló információkat osztották meg. A továbbiakban – vélhetően koránt sem teljes – történet a szovjet katonai űrállomások fejlesztéséről szól, amelyet mérnöki kudarcok és emberi tragédiák kísértek.
Gagarin után
1962. decemberében a szovjet űrkutatás atyja, Szergej Koroljov, felvázolta a többcélú embereket szállító űrhajók tervezetét, a Szojuz projektet. Koroljov nagyon jól tudta, hogy az űrjárművek hatalmas költségeit és a finanszírozás problémáit csak a Honvédelmi Minisztérium tudja megoldani. Ezért a tervezet olyan űrhajók megépítését javasolta, amely mozgásteret adott a megrendelőnek – adott esetben a Szovjet Hadseregnek –, hogy egy űrhajó megépítésével két, funkciójában különböző változatot kapjon: a Szojuz-P változatot (Perehvatcsik, azaz elfogó vadász) és a Szojuz-R változatot (Razvedcsik, azaz felderítő).
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.