2016. július 23., szombat

ESTERHÁZY PÉTER ORSZÁGA (RÉSZLET)

ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Kornis Mihály
2016.07.22.


Olyan, mintha mi haltunk volna meg, de mégse mi haltunk meg, és ezzel a tudattal együtt kell élnünk. Nem meghalni úgy, hogy valójában mégiscsak meg vagyunk halva, mert Esterházy Péterben vagyunk halottak, alapjában véve felfoghatatlan, megszokhatatlan...

...Egy könyvtárnyi nemzet gyászolja íróját...

...Védtelenek lettünk nélküle.
 
Sokan érezzük így, álmaimban élő szebb jövőnk köztársasági elnökétől az egyszerű nyugdíjas nénikig: ameddig „Esterházy Péter” van, vagyis volt, addig… addig nem kell félnünk.
 
Jó volt együtt látni valakiben, hogy művelt, okos, tehetséges, keresztény, tehát az egész társadalomra figyel, vállalja a konfliktusokat, nem lehet megijeszteni, a kisebbségeket magyarsága részének tekinti éppannyira, mint azokat, akik a „vérei”... Az ő (egyik) legendás mondata volt 1989 körül: „FÖLDET VISSZA NEM VESZEK.” Először mindenki azt hitte, hogy érkezett egy fantasztikus humorista.
 
Aztán kiderült, egészen magas színvonalú viszonya van a régi magyar nyelvhez, általában, a nyelvhez, annak összes regiszterében. A Fuharosok! Azután A szív segédigéivel kinyílt előttünk tehetségének teljes panormája: világossá vált, hogy mindenekelőtt ecce homo, itt van egy ember, aki a másik, annak a nagybetűs Másiknak a nevében óhajt tenni-venni ezen a meglehetősen teleszemetelt pályán. 
 
Mikor a halálos betegségét is megírta végül, hát… Nem lehet ennél többet tenni. Mindig az a kérdés, az egyetlen kérdés, hogy hiteles ember-e az, aki beszél. Képes‑e önmagát a legvégsőkig azonosnak megtartani, vagy pózol... A Hasnyálmirigynaplót olvasva rémlett fel: ilyet írni úgy indul az ember, hogy először átgondolja, két eset van: „vagy megmenekülök” – és akkor a könyv lebegően szépséges happy enddel zárul, és kicsit olyan lesz, mint az Utazás a koponyám körül, Karinthy Frigyes beszámolója sikeres agydaganat-műtétjéről, „vagy nem menekülök meg”. S itt ébredtem rá a vállalkozásból fakadó dramaturgia fokozhatatlan nagyságára. Hiszen hasnyálmirigyrák esetében kicsi a valószínűsége a túlélésnek, hihetetlen bátor dolog e pirinyó esélyre bízni magunkat és könyvünket egyszerre. „Vagy a pont a könyvem végén a halálom lesz.” Olyasvalami ez, olyan tett, aminek a szépsége jóval túlmutat az esztétikum körén.

E. P. műveivel és a magatartásával egy országnak adott fazont, mi több, valamiféle mintát a – jövőben talán még elképzelhető – hazához. Ha a társadalom kegyeskedne felépülni romjaiból. Ha meg nem, úgy a Hasnyálmirigynapló a sírköve lesz.

ELŐFIZETŐK ÉS A HETILAP VÁSÁRLÓI ITT OLVASHATJÁK

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.