2016. augusztus 21., vasárnap

A GYILKOS ERŐ FÖLTÉTELE A VONZERŐ, AVAGY: SZÁLASI ÉS A ZEMBEREK MA

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Révész Sándor
2016.08.21.


Ha a leghalálosabb gomba lenne a legvisszataszítóbb, akkor nem az lenne a leghalálosabb. Mert mindenkit visszataszítana. Az ölőerő föltétele a vonzerő. Az élet parancsa a leghalálosabb gomba legélethűbb leírása, számba véve minden elemét, amely őt vonzóvá teszi és fogyaszthatóságának képzetét erősíti.

A gombaszakértőnek könnyű, mert leíró munkáját nem gátolják hatalmi érdekek és ideológiák. A történelem leghalálosabb specieseivel foglalkozó történésznek nem könnyű, mert mindenki ellenérdekelt azon jellemzők számbavételében, amelyek őt is jellemzik, s amelyek vonzerejére maga is épít.

Az élet fent említett parancsa 1945 után, a II. világháborút követő  évtizedekben fel volt függesztve. A XX. század harmincas éveiben a rendszerkritikus ellenzék legnagyobb erejévé  Szálasi Ferenc nyilaskeresztes pártja. vált. Csupa olyan ígérettel lépett fel, amelyet az emberek hallani akartak, és
nem sajnálta az erőt a helyi mozgósításra sem. A pártvezér pályáját Karsai László rajzolta meg a Balassi Kiadónál nemrég megjelent könyvében.A nyilasmozgalmak és vezéreik élethű leírása a diktatúra idején lehetetlen volt. Ma már nem, csupán nagyon nehéz. Ennek a nagyon nehéz munkának a korszakos eredménye Karsai László Szálasi-életrajza. Közel három évtizede, hogy Karsai belefogott ebbe a munkába, s mi, akiknek volt szerencsénk a kézirat korábbi változatait olvasni és véleményezni, hosszú éveken át lestük, mikor lesz hajlandó a maximalista szerző késznek nyilvánítani és a kezéből kiadni a művet.

A húszas-harmincas évek fordulóján – nem először és nem utoljára – elterjedt az a vélekedés, hogy a liberális demokrácia csődöt mondott. Ez a vélekedés emelte be a történelembe Szálasit. A példás életű, háborús érdemeiért sokszorosan kitüntetett katona, kiválóan képzett vezérkari tiszt, akit intenzíven foglalkoztatott a szociológia, a munkás- és paraszttömegek sanyarú sorsa, aki eredetiben olvasta Marxot, akkor érezte úgy, hogy neki küldetése van, és politikai pályára kell lépnie, amikor a nagy gazdasági világválság szinte ellenállhatatlanná erősítette azt a látszatot, hogy a liberalizmus és a parlamentáris demokrácia becsődölt, s vele szemben a félliberális-félfeudális-féldemokratikus rendszer sem kínál életképes alternatívát.

A nyilasmozgalom adta a rendszerkritikus ellenzék legnagyobb erejét. Friss volt, dinamikus, határozott, közel lépett a zemberekhez. Szálasi éveken át fáradhatatlanul járta az országot, kocsmákban, nyomortelepeken, proletárnegyedekben, falusi viskókban győzködte a kisembereket. Különösen a fiatalokra gyakoroltak mágikus hatást a nyilasok. Ők sokkal nagyobb tetterőt, határozottságot, fantáziát láttak bennük, mint bármelyik más ellenzéki erőben. 1937-ben, amikor a nyilasok először szereztek parlamenti mandátumot egy időközi választáson, lelkes diákok tömegei utaztak Lovasberénybe, Felcsútra, Vértesacsára, hogy rábeszéljék a helyi választókat a nyilas jelöltre, ami azon a vidéken nem volt különösebben nehéz.

A nyilasok nagy sikerét hozó 1939-es választások tipikusan „hangulatválasztások" voltak. A protesztszavazatok túlnyomó részét egyéb hatékonynak és hitelesnek tűnő ellenzéki erő híján a nyilasok kapták. A liberálisok már korábban, de ekkorra már a szociáldemokraták is, a keresztény pártok is összeomlottak, szavazóik jelentős része a nyilasokra szavazott, még ha nem volt is nyilas, csak úgy általában elege volt a romlott rezsimből és a nyomorból.

A nyilasok nem taszították sem a világnézetileg üres koponyákat, sem a szocialistákat, sem a keresztényeket, sem a „nemzetieket", hiszen szocialisták is voltak, keresztények is, nacionalisták is. Államosítást, földosztást, tervgazdálkodást, progresszív jövedelemadót, szociális újraelosztást hirdettek, és könyörtelen harcot a kizsákmányolás, az uzsora és az ország mozgásterét beszűkítő nyugati plutokrata hatalmak ellen. Hogy a zsidók művének tekintettek mindent, amivel szemben álltak, a bolsevizmust, a liberalizmust, a parlamentáris demokráciát és a magyarországi status quót, s ezért a zsidókat és a náluk még rosszabb zsidó lelkű nem zsidókat ki akarták irtani Magyarország és Európa életéből, s ha csak úgy megy, akkor az életből egyáltalán – ez leginkább csak a kiirtandók körében ellensúlyozta a nyilasok vonzerejét. Szálasit eredetileg nem is érdekelte a „zsidókérdés", első komolyabb politikai eszmefuttatásában, 1933-ban, Hitler hatalomátvételének évében a „zsidókérdést" meg sem említette. Csak 1936 végén, 1937 elején kezdett zsidózni, először csak szőrmentén, aztán egyre vadabbul, mert akkor vált világossá, hogy ezzel politikailag többet lehet nyerni, mint veszíteni...

ITT OLVASHATÓ

8 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.