Szerző: Göllner András
2016.09.09.
1956-ban, a forradalom leverése után, a várható megtorlás elől, szüleim külföldre menekültek. Magyarországtól messze, Kanadában, nőttem fel. Külföldön végeztem egyetemi tanulmányaimat, ott váltam egyetemi oktatóvá, ott alapítottam családot, ott neveltem fel gyermekeimet és tanítottam meg őket arra, hogy tiszteljék hazámat, tiszteljék azokat az embereket akik 1956-ban az életüket áldozták, hogy egy szabad, demokratikus, toleráns világban élhessünk.
2008 július 5-én, részt vettem a Budapesti melegek felvonulásán, hogy kifejezzem szolidaritásomat egy kisebbséggel amely élni akar emberi jogaival. Számomra, a szabad véleménynyilvánítás, a szabad gyülekezés joga 1956 központi célkitűzése volt. 2008 július 5-én tiszteletemet szerettem volna kifejezni mindazoknak, akik bátran harcoltak és harcolnak ma is, ezekért a jogokért Magyarországon. Az a büszkeség, amit évtizedeken át a lelkem mélyén, egyetemi diákjaimban, gyerekeimben ápoltam hazám iránt, lépésről lépésre elfogyott, ahogy a felvonulókkal, vaskordonok közé préselve meneteltünk, mint állatok a vágóhíd felé, miközben Budapest legszebb útjának járdáiról, honfitársaim eltorzult arcokkal, az öklüket rázva, trágárságokat üvöltve, köveket, üvegeket, petárdákat dobálva jelezték, hogy ha nem lenne rendőri védelmünk, egytől egyig véresre vernének bennünket. Életem végéig nem fogom elfelejteni ezt a gyalázatos látványt, ezt a demokrácia szellemiségét megszégyenítő állampolgári magatartást.
Senkinek nem lehet kétsége: az a vad, gyilkos gyűlölet, ami Budapest utcáin tombolt 2008 nyarán, az alapvető emberi jogokat akarja sárba tiporni ebben az országban. Azok, akik azt gondolják, hogy a tüntetők, Tomcat és társai, azok akik „csak” lószart dobáltak, „csak” a buzikat akarták megtanítani arra, hogy hol a helyük ebben az országban, súlyos tévedésben élnek. A lószardobálás nem csak a melegeknek szólt, hanem mindazoknak akik komolyan gondolják, hogy itt egy szabad, az emberi jogokat tisztelő országban élünk, ahol a másságot úgy lehet viselni, mint Európa nyugati részein. A melegfesztivál elleni erőszak az emberi jogok elleni erőszak volt. Az, hogy most senkit sem lincseltek meg, hogy senki sem vesztette életét azok közül, akik emberi jogukkal óhajtottak élni, az a szerencsének és a rendőri védelemnek köszönhető. Lesz ez még másként, ha így folytatjuk dolgainkat, testvéreim..
Ki a felelős ezért az állapotért ? Hogyan lehetne ennek véget vetni? Egy szinten, mindannyian felelősek vagyunk azért ami házunk táján történik. Csak közös erővel tudunk ennek a gyalázatnak véget vetni. „Miért is lennék én felelős” kérdezi a Napkeltében a felvonulást követő hétfő reggelén vendégétől Betlen János műsorvezető, „hisz ott sem voltam”. Betlen János azért felelős, mert a gyalázatos tüntetés után, képes azt mondani, hogy mindaz, ami szombaton történt az nem más, mint „fiatal, munkanélküli fiúk tesztoszteron túltengése”, és nem az emberi méltóság, a demokrácia rendje elleni merénylet. „Van, aki nem tud verset írni, és ilyen társaságba keveredik”, mondja, szemét összehúzva, mintha a világ egyik nagy bölcsességét tárná elénk.
De miért lennék én is felelős, hiszen Betlennel ellentétben, én ott voltam az Andrássy úti kifutón és csak egy hajszálon múlott, hogy nem talált el az a tégla, amely becsapódott abba az autóba, amelyben Lévai Katalinnal és többekkel távozni próbáltunk a Hősök teréről a felvonulás végén? Az én felelősségem az, hogy nem léptem fel gyakrabban, erőteljesebben, elsősorban nemzetközi fórumokon, hogy bemutassam: az a kokettálás a fasizmus szellemiségével, ami a politikai hétköznapjainkban folyik ebben az országban, egész Európát veszélyezteti. Itt már évek óta szabadon mulat a jobb-oldali politikai mainstream a fasiszták leggyatrább elemeivel. Annak a lapnak a főszerkesztője, aki Kertész Imre Nobel-díját a fekáliához hasonlította, hetente sztárolja a FIDESZ képviselőit, és azokat a „derék fiúkat”, akik 2006-ban szétverték a Magyar “királyi” televíziót. Az a politikai mozgalom, amely a Magyar Gárdát létre hozta, és a magyar zsidóságot arra meri felszólítani, hogy rendezze már kapcsolatát a magyarsággal, politikai szövetségese a FIDESZ-nek. Közös képviselőkkel szerepelnek egyes önkormányzatokban. A Jobbik vezetőit Orbán „becsületes, rendes nemzeti értékeink iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalok”-nak tartotta, mind addíg amig nem kezdtek szavazatokat elvonni saját pártjától. De ne csak Orbánra hallgassunk, Menjünk be a legnagyobb kereskedelmi láncok áruházaiba, menjünk be bármelyik újságárushoz, mindenhol szabadon terjesztik ebben az országban azt hogy a holokauszt egy hazugság, az egész egy magyarellenes, balliberális kitaláció, a zsidók, a cigányok, a melegek megérdemlik sorsukat.
Nem kell izgulni a fasiszták miatt, nyugtat bennünket Orbán Viktor: Ha hatalomra kerülök, adok nekik két pofont, mint Horthy, oszt jó napot. Az Orbáni megoldással három baj van – Az első az, hogy itt nem pofozkodni kell. A pofozkodás már egy családon belül sem tiszteletre méltó dolog – pláne nem egy jogállamban. A demokratikus rend fenntartása az igazságszolgáltatás, a politikai kultúra és a civil kurázsi dolga. Itt kellene lépnünk és nem pofonokkal fenyegetőznünk. A második probléma Orbán rendfenntartó javaslatával az, hogy egy hazugságra épít. Horthy egy pofont sem adott a nyilasoknak, és ennek köszönhetően, ők zavarták el a kormányzót 1944-végén, hogy utána simán a Dunába lőhessék mindazokat, akiket nem szerettek. A harmadik baj Orbán okoskodásával az, hogy ha már pofozkodni akar, azt régen megtehette volna. Mire vár? Arra, hogy a lámpákról lógjanak az áldozatok? Én olvasom a Magyar Jelen-t és a többi radikális jobboldali szövetségesének lapját, ahol ezt ígérgetik. A helyett, hogy elzavarta volna környékéről a szélsőséges csoportokat, az úgynevezett nemzeti radikálisokat, a Bayer Zsoltokat, akik a zsidókat tartják felelősnek az antiszemitizmusért, Orbán és pártja, ezen csoportokkal karöltve építgeti leendő politikai birodalmát.
És miért vagyunk mi civilek, közönséges istenfélő heterók felelősek? Azért, hogy 75 százalékunk egy olyan embert istenít aki kiengedte a palackból mind azt, ami ma körülöttünk folyik? Is is. Azért mert az Andrássy úton nem integettünk vissza azoknak, akik jó indulattal, mosolyogva integettek felénk, és sunyi módon kussoltunk, vagy leginkább szitkozódtunk a felvonulók láttán? Is, is. Azért kell szégyelni magunkat, mert Lévai Katalin és egy-két politikus kivételével az egész Magyar politikai establishment gyáván távol tartotta magát egy olyan felvonulástól, amely köztudottan a fasiszták ellenszelével szemben menetelt? Is-is. Azért vagyunk felelősek, mert semmit sem tettünk azok ellen, akik az Andrássy út járdáiról, az épületek ablakaiból kövekkel, petárdákkal, tojásokkal és lószarral dobálták a békésen menetelőket? Is, is.
Magyarok! A legnagyobb felelőtlenségetek az, hogy az évek során veszni hagytátok 1956 szellemiségét. Hogy mint 2006-ban, átengedtétek a teret az áll-ötvenhatosoknak, a Toroczkaiaknak, a Morvai Krisztináknak, a Lovas Istvánoknak, a Bencsik Andrásoknak, a Bayer Zsoltoknak, a Fritz Tamásoknak, a Gondáknak. Magyarok! A legnagyobb felelőtlenségetek az, hogy gyáván, belső emigrációba vonulva hagytátok, hogy egy kalandor politikai párt, a nemzet, a hit, a hazaszeretet nevével visszaélve, lehetőséget adjon egy „verseket írni nem tudó, tesztoszteronnal fűtött kisebbségnek” hogy szétverjék hazánk 1956-ban szentesített becsületét. Itt most nem az a kérdés, hogy Gyurcsány Ference, vagy Kovács Mari néni kezdeményezi egy új Demokratrikus Charta létrehozását. Itt az a kérdés, lesz e merszetek végre kimenni az utcára Szeptember 6-án, százezrekkel karöltve – FIDESZ-esek, MSZP-sek, pártonkívüliek, és civilek – hogy bekiáltsatok a fasiszták ablakán és ezzel egy félreérthetetlen üzenetet küldjetek Európának: Senkiháziak, elegünk van belőletek!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.