IDŐÁTÁLLÍTÁS

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.10.30.

Hallhatott valamit harangozni szeretett Vezérünk a téli időszámításról, sajnos valamit félreérthetett.
Láthatólag azt gondolja, hogy nem az órát kell visszaállítani, hanem az idő kerekét kell visszaforgatni 1936-ra, ami tévedés, ezért kérek mindenkit, hogy csak az órát igazítsa vissza egy órával, így talán hamarabb lesz világosság...
Merthogy a sötétség nem jó, a sötétség lehangolttá teszi az embert, a hosszan tartó sötétség akár betegséget is okozhat, felboríthatja a hormonháztartást és oda az endorfintermelés, márpedig ha nincs endorfin, akkor nincs boldogság sem.
Most már eléggé régen a sötétség az úr errefelé, erre szép példa a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár, akinek katonai célú felhasználásán is erősen töpreng a NATO vezérkara, ugyanis - úgy tűnik - különleges képességgel rendelkezik: amerre megy, ott eluralkodik a sötétség.
Személyes biztonsága érdekében fogai között Negro cukorkát szorítva kell közlekednie, az világít, helyettesítve a fejére szerelhető reflektort.

Nyitrai államtitkár azt találta mondani, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere képes mindenki lakhatását biztosítani, így csak azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni.
Fura népség ez a hajléktalan, ott a meleg lakhatás - habzsi-dőzsi, tánc, tea, aprósütemény - ő meg kint akar élni az utcán, a kifinomultabbja meg is akar fagyni, úgy százas nagyságrendben évente.
Hát, ennek utána nincs is mit csodálkozni, ha az utcán akarnak élni, akkor szép a hajléktalan, ha recseg a térde, mikor lép - ha még tud lépni.
Ilyenek ezek a hedonisták, csak a testi élvezeteknek élnek, nem törődve azzal, hogy létükkel megzavarják a dolgok nálunk természetes menetét.
Például abba a kapualjba fekszenek, ahova a rendőröket felrobbantani kívánó polgártársunk a bombáját akarja elhelyezni, úgy kell onnan elzavarni, hátizsák nélkül, merthogy az kell a bombának.
Nyitrai helyettes államtitkár nincs egyedül, vannak itt társai számos milliók, akik állami tisztségükben hihetetlen szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot napról-napra, például hallottam olyan családsegítő szolgálatról, melynek vezetője kifejtette egy mélyszegénységben élőket segítő alapítvány munkatársának, hogy azért megy rosszul az együttműködés, mert utóbbi nem velük, hanem a cigányokkal van - hát nem siralmas?
De az empátia és a szociális érzékenység szép példáival lehet találkozni a minap megosztott fényképalbum kommentelői között is, akik közül néhányan irigylésreméltóan szép országban élnek, ahol a nyomorról készített képeket meg kell rendezni - szerintük - amúgy meg, aki akar, az dolgoz, mint tudjuk...

ITT OLVASHATÓ