JOGBIZTONSÁG ÉS FORRADALMI JOG

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOG
Szerző: Tarski
2016.10.29.


Paragrafus jogász ismerősömmel nem csitult el a vitám, ezért most egy újabb probléma kapcsán kell kifejtenem az álláspontomat. A legutóbbi bejegyzésem nyomán ezeket válaszolta: "... a rendszerváltás …....a jogbiztonság sérelme nélkül is biztosítható," Majd később ezt állította: "A rendszerváltás önmagában ugyan valóban politikai döntés volt, de megoldható volt az alkotmányjogi szempontból helytálló alkotmányos átmenet." Ezzel szemben én azt állítom, hogy 1. a rendszerváltozás jogi megalapozása sértette a jogbiztonságot, 2. a jogtudósoknak sikerült szerintük egy jó jogtechnikai megoldást találniuk, de ez minimum kétségessé teszi annak alkotmányosságát, és nyilvánvalóan sérti a demokráciaelméleti tételeket, konkrétan a népszuverenitás elvét.

Mindezek bizonyítása előtt hadd térjek ki Gustav Radbruch 1914-ben írott Jogfilozófia c. tanulmányára. Radbruchról már korábban szóltam, róla még annyit akarok mondani, hogy őt tekintik a 20. század négy legnagyobb jogtudósa egyikének. Ezt most nem azért írom le, mert ezzel az akarnám sugallni, hogy az ő elméletét feltétel nélkül el kellene fogadnunk, mindenesetre amit írt, azt érdemes megfontolnunk. Szóval, Radbruch ebben a tanulmányában egyebek mellett foglalkozott a jogbiztonság és az igazságosság, valamint a célszerűség, mint a jogeszme három alkotóeleme között meglévő antinómiákkal. A jogbiztonság szerinte pozitivitást követel, ami viszont feltételez egy létező hatalmat, amelyik a jogrendjében az igazságosságra és a célszerűségre törekszik. A jogbiztonság azonban nemcsak a hatalom tételezte jogtételek érvényességét követeli meg, hanem tartalmi követelményeket is támaszt, a kezelhetőség és a gyakorlatiasság kívánalmát. Ezzel azonban az individualizáló célszerűségnek ellentmondó vonásokat ruház a jogra, mint például éles határokat vonat ott, ahol az élet csak folyékony átmenetet biztosít, vagy külsőleges ismérveket vesz fel a tényállásba a tulajdonképpen gondolt belső tények helyett.

Ezt követően ezt írja: „Mi több, a jogbiztonság követelményei végül ellentmondásba kerülhetnek a pozitivitásból – ami önmagában is a jogbiztonság egyik követelménye – fakadó követelményekkel, amikor például a derogatív szokásjogot vagy a forradalmi jogot, amelyeknek az eddigi pozitív jog rovására sikerült érvényesülnie, a jogbiztonság érdekében immár érvényesnek tekintik. (…..) A jogbiztonság érdekében jogellenes tények a tárgyi jogot megsemmisíthetik és újat alkothatnak.” Azt állítom, hogy ez történt az 1989-es alkotmány létrehozásakor is, amelynek során egy a jogászok által tetszetősnek tekintett jogi csavarral tartalmilag megsemmisítették a kommunista fogantatású 1949. évi XX. törvényt és helyébe állították az új politikai rendszert, azaz a liberális demokráciát leíró jogrendet. Lehet ezt is nevezni bárminek, attól az én kritikám csak lesújtó lehet...

ITT OLVASHATÓ