- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.12.15.
Még itt sincs a karácsony, máris ajándékot kaptam. Az Orbán nevű Viktor méltóztatott bekacsázni a baráti (jó pénzért baráti) médiába és kedélyesen elcsacsogott a 888.hu szorgos személyzetével. A két oldalas interjú új dimenziót nyit az emberiség történetében, új szarokkő – fenébe, nem elírtam? – az újságírás rogyadozó istállójában. Üzenete is van az írásnak.
Orbán Viktor, a nép egyszerű gyermeke. A laza pasas, akinek ugyan a vállán nyugszik a világ sorsa – nyugodtan szólítsuk Orbán Atlasznak -, aki mindenkor hű az elveihez, fáradságot nem ismerve harcol, küzd és háborúzik imádott Magyarországa és az őt 178 százalékban támogató magyar emberek sorsának jobbra fordítása érdekében, ugyanakkor a végtelenségig szerény, alázatos és ráadásul elképesztően jó férj és apa.
Esküszöm, majdnem megszerettem ezt a drága embert, ezt a hős hazafit. Kár, hogy nem viselem jól sem a hazugságot, sem a képmutatást, azt meg egyenesen gyűlölöm, ha hülyének néznek. Már csak ilyen fene finnyás vagyok, mit tegyek?
De kor- és kórtörténeti dokumentumnak feltétlenül megfelel az interjú, mert a sok meseelemet tartalmazó kijelentés mögött jól felsejlik a személyiségzavar minden egyes darabkája. Vagy ha mind nem is (nem vagyok hangyaleső-szakos doktor sem), néhány biztosan.
„A Fidesz-sztori arról szól, hogy jön tíz-húsz-harminc srác valahonnan, fellázadnak, elegük van a világból, amely körülveszi őket, felhajtják a gallérjukat, és megcsinálják a saját történetüket”. – mondá a vezér. Tartok tőle, hogy ő ma is ezt a képet látja a tükörben. Holott ott a valóságban egy kissé túlsúlyos (semmi baj ezzel, sőt, ez az egyetlen, amivel nincs bajom), véreres-szemű, szétcsúszott arcú figura ácsorog mindig rosszul szabott öltönyben, rondán gyűrt nadrágban.
Az igaz, hogy a srácok megcsinálták a saját történetüket. Amikor – mert történelmileg úgy alakult, hogy széthullott a szocialista blokk és az ország esélyt kapott a demokratikus átalakulásra – mód nyílt erre, megcsinálták a saját pártjukat. Akkor még valószínűleg hittek is abban, hogy politizálással szolgálni fogják ennek az országnak a lakóit. Aztán néhány felhajtott galléros srác rájött, hogy ez hihetetlen üzleti vállalkozás, amit bűn lenne kihagyni. Nem is hagyták ki. Eladták a nekik államilag, a köz vagyonából juttatott párt-székházat és az abból befolyó pénzt okosan használták. Köszönet A Lajosnak, aki okosabb volt mindegyiküknél.
Ebből a pénzből lett Orbán apuka első bányája és még sok egyéb, ami ma már az idők ködébe vész. A felhajtott galléros srácok megcsinálták a maguk történetét. Ma mindannyian milliárdosok, érinthetetlenek és pofátlanok. Nincs, aki számonkérhetné az elsíbolt vagyonokat. Tényleg megcsinálták magukat.
És most, harminc évvel később ott ül az Orbán nevű a mi pénzünkből fenntartott propagandaoldal szerkesztőségében. Megpróbál lazának, közülünk valónak tűnni, de nem az. Feszeng a széken a demokratának indult egykori fiatal, mára megereszkedett diktátor és mesél arról, ő hogyan látja önmagát.
Keményen dolgozó egyszerű ember ő, aki kevéssel is beéri. Korán kel, hogy példát mutasson a gyermekeinek, ha rajta a sor, iskolába viszi őket, aztán bemegy a tornyosba (ő fogalmaz így), útközben Nemzeti Sportot olvas, hogy értesüljön a világ dolgairól. A munkahelyen gürcöl, a büféből hozat fel magának sült disznómájat. Késő este ér haza, kivasalja a nadrágját – szintén nem én találtam ki -, kitölt egy jó pohár bort, feltesz egy Cseh Tamás lemezt és lazul. Reggel minden kezdődik elölről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.