2016. december 13., kedd

VISSZAKÜLDÖM, TÖRÖLD KI VELE A SEGGED!

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.13.


Drága Viktor!

Most kaptam meg a leveledet. Én még úgy tanultam Rózsika nénitől iskolás koromban, hogy a levélre válaszolni illik, ha ajándékot kap az ember, azt meg kell köszönni. Mivel levelet is írtál nekem, ajándékot is küldtél, ezért hát most tollat ragadok – vagyis hát ceruzát, mert a toll drága dolog és kifogy mindjárt, a ceruzát jobban be tudom osztani -, az unokám meg majd belegépeli az internetbe, mert azt mondja, hogy mostanság így szokás levelezni. Kértem, hogy mutassa meg a gépén, hol jön ki belőle a levél, de nem tudta megmutatni. Szóval nem vagyok biztos benne, hogy megkapod ezt az írást, de azért én megírom.

Biztosan emlékszel rám, én vagyok Imre bácsi. Kertszomszédok voltunk, mikor te még süldő legényke voltál. Én voltam apád főnöke a bányában. Azok voltak csak a szép idők! A feleségem volt a tanítónőd – isten nyugtassa – sokat mesélt otthon rólad. Azt mondta, soha, semmi nem lesz belőled, mert lusta vagy és makacs. Soha nem olvastad el a kötelező könyveket, a leckét sem csináltad meg rendre, helyette csavarogtál, bandáztál meg fociztál. Amikor kérdezte tőled az asszony, hogy mi lesz így belőled, Viktorka, rávágtad, hogy te leszel a Szovjetúnió vezetője. Tudod, akkor még volt Szovjetúnió. Most meg már nincs, te meg nem lettél a vezetője.

Bizony, nagyot változott a világ! Apád sem kockaladával jár már, hanem nagy, fekete luxusautóval. Igaz ugyan, hogy most is melegítőben szeret lenni, csak már nem a felesége veszi a lengyel piacon, biztosan valami drágább mackónadrágot hord. De pont olyan könnyen elönti a pulykaméreg, mint fiatalabb korában. Mármint apádat. A múltkor is majdnem nekiment a Gyulának. Tudod, Gyula a harmadik szomszédotok volt balkézről. Aztán a vasárnapi misére menet pont a templomajtóban futott össze apáddal – nem mondom, volt már a fejében egy kevés a Gyulának – és ráköszönt az öregre: szép napot, párttitkár elvtárs! Látnod kellett volna apád képét! Tiszta vörös lett, azt hittük, ott üti meg a guta.

Pedig nincs azon mit szégyellni, hogy régebben a pártgyűlésekre járt, most meg templomba. Változnak az idők, nem igaz? Régebben még te is csóró kölök voltál. Hogy örültél, amikor a feleségem megkínált egy kis diós süteménnyel. Azelőtt sose láttál olyat. Most bezzeg jó sok diós süteményt eszel, ahogy elnézem a formádat. Megemberesedtél, na.

Közben mi elköltöztünk a szomszédotokból, bár ezt biztosan te is tudod. A feleséged vette meg a házunkat, meg a Gyuláét is. Nem mondom, jól keres az asszonyka. Úgy tudom, övé a fél falu, meg a Mészárosé, de azt suttogják, hogy a tiéd itt minden, akár a feleséged nevén van, akár a Lőrincén. Én nem tudom, csak mondom, amit hallottam. Azt is beszélik – tudod, milyenek ezek a falusiak – hogy nagy terveid vannak neked. A nagyobbik lányod nevelését elbasztátok amúgy, olyan fenn hordja az orrát, hogy még a köszönésünket se fogadja. Az még törekvőbb lesz, mint te voltál az ő korában, de hát ő már beleszületett a jóba, neked ennyi idősen a csóré segged lógott ki a gatyából. Vagy hogy már nem, mert akkor már mi fizettünk, csak előtte még kitaníttattunk az egyetemen. Emlékszem, anyád sokszor mondogatta, milyen jó ez a szocializmus, hogy az ilyen senki-gyerekei is diplomát szerezhetnek. De ez régen volt.

Azt beszélik a faluban, a fiad is beszállt a családi üzletbe. Állítólag kiment Afrikába és úgy jött vissza (a rossz nyelvek szerint te hozattad haza erővel), hogy megtalálta Istent. Ezért ugyan kár volt neki olyan messzire menni, de mindegy. Szóval azt suttogják itt a népek, hogy azóta hittérítő lett és az egyetemista fiatalokat akarja maga köré gyűjteni, mert a szavazóitok már nagyon elöregedtek. Ez mondjuk való igaz, megöregedtünk. Bevallom őszintén, én soha nem szavaztam rád, mert ismerlek süvölvény korodból és azt vallom: aki fiatal korában nem jó ember, az később csak romlani fog, ahogy vénül. Igazam is lett...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.