2017. január 14., szombat

A JÓ NYUGDÍJRENDSZEREK

ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Simonovits András
2016.12.21.




Nemcsak egyetlenegy jó nyugdíjrendszer létezik, ezért írok többes számot a címben. De meg lehet adni néhány követelményt, amelyeket minden jó nyugdíjrendszernek ki kell elégítenie. Erre vállalkozom ebben az írásban. Kiindulásként felsorolom a nyugdíjrendszer két legfontosabb feladatát:



1. A nyugdíjrendszer pótolja az időskori jövedelemkiesést. A legtöbb ember egy bizonyos életkor fölött már nem tudja a korábbi teljesítményét nyújtani. Ilyenkor olyan rendszeres jövedelemre van szüksége, amelyből folytatni tudja további életét. A dolgozók rövidlátása és az életjáradék-piacok gyengesége jelentős államilag előírt kényszermegtakarítást indokol, s ennek gyümölcse a munkanyugdíj.

2. A nyugdíjrendszer gátolja meg az időskori elszegényedést. Még a fejlett országok közül is csak kevés biztosítja minden állampolgára tisztes megélhetését, de nagyobb hajlandóság mutatkozik legalább az időskori szegénység elleni védelemre. E kettősség alapja az egyébként vitatható elv: a fiatal szegények gondoskodjanak magukról (akár kolduljanak), de az idős, tehetetlen szegényeket a társadalom nem hagyja magukra.
E két alapkövetelménynek azonban számos következménye van. Ezeket sorolom föl a továbbiakban, elsősorban a társadalombiztosítási (tb-) rendszerekre szorítkozva.

3. A tb-nyugdíjat életjáradékként kell folyósítani, amelynek havi értéke független attól, hogy a nyugdíjas meddig él (a nyugdíjbiztosításnak ez az egyik legfontosabb feladata).

4. Nincs egyszerű szabály arra, milyen erős legyen a kapcsolat az életpálya-kereset és a havi nyugdíj között. Az amerikai tb-rendszerben gyenge a kapcsolat, a németben erős, de a maga módján mindkét rendszer jó. Szélsőséges esetben alapnyugdíj vagy rászorultsági nyugdíj egészíti ki a munkanyugdíjat.

5. Az átlagember számára a jó nyugdíj a korábbi jövedelménél kisebb, de nem sokkal kisebb része. Azért, hogy ne legyenek irritálóan magas nyugdíjak, érdemes a járulékalapot korlátozni: az átlagbér kétszerese-háromszorosa fölötti kereset után már nem kell járulékot fizetni, de nem is jár efölötti nyugdíj (nyugdíjplafon).

6. A nyugdíjat indexálni kell, mert a nominálisan rögzített nyugdíj vásárlóértéke az infláció miatt az idő haladtával a kezdőérték töredékére süllyedhet. Az indexálás követheti az árakat vagy a béreket, de akár a kettő kombinációja is lehet. Nem váltakozhat viszont aszerint, mikor melyik kedvezőbb a nyugdíjasoknak vagy a kormányzatnak.

7. A nyugdíjakat célszerű keresetarányos járulékokból fedezni. Ez az eljárás összhangban van a nyugdíjrendszer 1. feladatával, a jövedelempótlással, vagy másképpen szólva a kényszermegtakarítással. De jelentős súlyú alapnyugdíj esetén a nyugdíjkiadások egy része fedezhető személyi jövedelemadóból is (Dánia).

8. A nyugdíjba vonulási kornak rugalmasnak kell lennie. Bizonyos tág határon belül meg kell engedni, hogy a dolgozó maga válassza meg, mikor megy nyugdíjba. (Például a minimum lehet az általános korhatár mínusz két év; a maximum lehet plusz három év.) De döntésének pénzügyi következményeit a dolgozónak vállalnia kell: minél rövidebb a szolgálati ideje, és minél korábban megy nyugdíjba, keresete annál kisebb részét kapja vissza. Ebből következik, hogy egy jó nyugdíjrendszerben nincs nők 40, és nincs megtiltva az előrehozott nyugdíj (ellentétben hazánkkal).

9. A nyugdíjrendszernek méltányosnak kell lennie. Nem adhat túl kicsi/túl nagy járadékot a társadalom egyes rétegeinek vagy egyes korosztályainak, mert ezzel aláássa a nemzedékeken belüli és a nemzedékek közti társadalmi szolidaritást. Részben, de csak részben figyelembe kell vennie, hogy a jobban keresők tovább élnek, mint a rosszabbul keresők, ezért tovább élvezik magasabb nyugdíjukat. Az idősebbek inkább részt vesznek a parlamenti választásokon, mint a fiatalok, ezért a rövidlátó politikusok gyakran a reálisnál magasabb nyugdíjakat biztosítanak az éppen időseknek (13. havi nyugdíj 12 havi nyugdíjjárulékból).

10. A jó tb-nyugdíjrendszer figyelembe veszi, hogy jelenleg a nők kevesebbet keresnek, és rövidebb ideig dolgoznak, mint a férfiak. Ezért a tb-életjáradék uniszex, azaz nem veszi figyelembe, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak. A legtöbb állam özvegyi nyugdíjat biztosít, de egyes államokban már felezik a házastársak együtt szerzett nyugdíjjogosultságait.

11. A tb-nyugdíjrendszernek hatékonynak kell lennie. A társadalom zömének éreznie kell, hogy a nyugdíjrendszer értelmes és jó dolog; nem a kormányzat játékszere, amellyel a választások előtt megvesztegeti a szavazók egy részét. Nem helyes, ha a rendszer szabályai túl bonyolultak vagy túl gyakran változnak (lásd a magyar rendszert). De az sem kívánatos, ha a rendszer szabályai az igazságtalanságig egyszerűek (például a nyugdíj az életpálya-kereset helyett az utolsó év keresetével arányos), és nem tartanak lépést a változó környezettel (például alacsony általános korhatár az emelkedő várható élettartam ellenére).

Néhány további követelményt sorolok fel, amely nem tartozik szorosan a kötelező nyugdíjrendszerhez, de teljesülése mégis kedvezően befolyásolja a nyugdíjasok helyzetét.

12. A nyugdíjrendszeren kívül a társadalomnak legalább az idősek jó egészségügyi ellátásáról gondoskodnia kell. Ez a kívánalom hasonlít a 2. ponthoz, és valóban, az Egyesült Államokban a mai napig nincs kötelező egészségügyi biztosítás a dolgozók számára, de az időseké (a szegényekével együtt) már 1965-ben megvalósult. A mai magyar elosztási politika viszont a normális egészségügyi ellátás rovására emeli a megszabott mértéknél gyorsabban a nyugdíjakat, különösen a magasakat!

13. Az idősek sokkal nehezebben tudják kivédeni rossz gazdasági döntéseik következményeit, mint a fiatalok. Ezért kell mindent megtenni, hogy a nyugdíjazáshoz közeledve az idősek a lehető legkisebbre szorítsák vissza adósságaikat. Szerencsés helyzet, ha tehermentes saját lakásban laknak.

14. Az elmúlt két évtizedben a „pillérek háborúja” arról szólt, hogy a II. világháború környékén kialakult társadalombiztosítási, tőkefedezet nélküli nyugdíjrendszereket részben vagy egészben váltsák föl a kötelező tőkésített magánnyugdíjrendszerek. Egyes szakértők csodafegyvert láttak az ún. nyugdíjprivatizálásban, mások viszont az ősbűnt találták meg benne. Az igazság bonyolultabb: vannak tiszta tb-rendszerek, amelyek jók (német) vagy rosszak (magyar). És vannak vegyes rendszerek, amelyek jók (amerikai) vagy rosszak (brit). Függetlenül annak hatékonyságától, hazánkban a kötelező magánnyugdíjrendszert maffiamódszerrel szüntették meg.

15. Külön figyelmet érdemelnek az önkéntes magánnyugdíjrendszerek, amelyeket az állam egy bizonyos plafonig adókedvezményekkel támogat. Ha a kedvezménnyel befizethető tagdíjak plafonja magas, és a támogatási arány alacsony, akkor a rendszer csupán a tehetősek adóparadicsoma (hazánk). Ha a plafon alacsony, és a támogatás magas, akkor ez korrigálhatja a kötelező nyugdíjak szerény mértékét, különösen a tehetősek esetében (cseh).

A jó nyugdíjrendszer megteremtéséhez és fenntartásához nem csak jó szakértőkre és távlatos gondolkodású politikusokra van szükség. Olyan szavazók is kellenek, akik kikövetelik, hogy a demokratikusan választott kormány jó nyugdíjrendszert hozzon létre; és nem engedik, hogy a kormány elrontsa azt. Persze, ehhez fejlett demokrácia, jó oktatás és szabad média kell. Majd egyszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.