2017. április 16., vasárnap

A SZEGÉNYSÉG NEM AZ ÉHEZÉSNÉL KEZDŐDIK

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Tabunyitogató
2017.04.15.


Tény: a kormány megtiltotta a KSH-nak, hogy mérje a Magyarországon belüli szegénységi mutatókat. Egyben megtiltotta, egy belső rendeletben azt is, hogy a minisztériumok ügyintézői használhassák a „szegénység” szót. Ez 2015-ben történt. Azóta a szegénység csak nőtt.

2015-ben a létminimum átlagos mértéke, havonta 88 016 Ft volt. 2017-ben a minimálbér nettó összege: 84 788 Ft. Tehát, alappal jelenthetjük ki: a minimálbér nem éri el a létminimum alapvető szintjét hazánkban, akkor, amikor az idei minimálbér emelést követő szintje sem éri el a 2015-ben meghatározott, és szükségesnek ítélt létminimum biztosításához szükséges összeget.

A létminimum nem a szegénységi küszöb mértékét mutatja, hanem azt a jövedelmi szintet, amely lehetővé teszi a családok számára, hogy az alapvető szükségleteken túli igényeket is kielégíthessék. Itt nem a nyaralások biztosítására kell gondolni elsősorban, hanem egy hirtelen fellépő gyermekbetegségre, esetleg egy családtagunk megrokkanására. Mert ezek bizony mind-mind plusz kiadási tételt keletkeztetnek a háztartások büdzséjében.

2015-ben azok a családok, ahol két aktív dolgozó felnőtt, és két gyermek alkotnak, ott a háztartás létminimum értéke 255 246 Ft volt. A 2017-es szükségletről jelenleg nincs adat.

A KSH ugyanakkor készített egy szakmai háttéranyagot, melyen jól látszik, hogy a minimálbér már 2006 óta, folyamatosan nem éri el a létminimum szintjét. Ebben az adatbázisban is a 2016 évi az utolsó adat – csakhogy 2016-ban a KSH már nem mérte a létminimum és a minimálbér szintje közötti eltérést.

2015-ben az egy főre jutó átlagos létminimumérték 63 812 Ft volt – az idei év vonatkozásában jelenleg nincs adat. De el tudjuk képzelni. A két évvel ezelőtti, egy főre jutó, havi létminimumot (63 812 Ft) az idei évben nem érik el pl. a GYES-en lévő, és egyedül nevelő anyukák, a rokkantak többsége, és az utóbbi pár évben nyugállományba vonulók nagy részének havi bevétele. (Az álláskeresőkről nem is szólva).

Az Eurostat számításai alapján kijelenthető, hogy közel 4 millió ember él ma, Magyarországon lakhatási szegénységben, tehát a magyar lakosság 41.5%-a él a létminimum szintje alatt.

Sajnos, előre jósolható, hogy az idei évben – főként, ha hazánk uniós tagsága is megszűnik a hazai politikai irányvonal előretörése mentén – ezek az adatok csak növekedni fognak. Mérni természetesen, nem mérheti senki (törvény tiltja), ugyanakkor érezhetjük a bőrünkön.

A szegénység felszámolását pedig nem igazán tűzik a jelenlegi pártok a zászlajukra, még kampányidőszakban sem. Igaz, van, aki hirdeti az Alapjövedelem bevezetésének lehetőségét, mint kampányígéretet, ugyanakkor ezt az összeget, mint létminimumot, 90 ezer forintban jelölik meg. Ami egyben azt is jelenti: nincsenek tisztában a 2017-ben, egy főre jutó, szükséges, havi létminimum összegével. A 90 ezer 2015-ben elég lett volna (csakhogy akkor nem volt kampányidőszak, így nem is foglalkoztak a kérdéssel)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.