2017. április 10., hétfő

TAVASZI TÜNTETÉS

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.04.10.


Ez most tüntetés volt, habár ez is tavaszi napozásnak indult, de most talán még a neves amerikai blogger sem kap dührohamot, mint szokott, mikor a nép nevetgél és viháncol a mérgelődés helyett.
Egy idő után belejött a társaság és úgy viselkedett, ahogy olyankor kell viselkedni, mikor dühös az ember, ehhez megfelelő létszám is társult, úgyhogy majdnem minden stimmelt, habár aki forradalmat várt, az bizonyára csalódott.
Aztán persze elkopott a tömeg, a nép gazdátlanul vonulászott fel-alá, pedig még a juhász is tudja, ha nem megy elől a szamár, szétszaladnak a birkák.
Ha egyben marad a félszázezres tömeg, hát nem hiszem, hogy a Fidesz-székház előtt egy századnyi rohamrendőr sokat ért volna, de párszáz emberrel szemben még sokan is voltak.
Különösen, hogy ide már nem a kultúrrendőröket küldték, hanem a robotzsarukat, akik ott marconáztak talpig protektorokban, Darth Vader a TEK harcosaival meg bent várta a rohamot, de nem kellett kirántania fénykardját, mert a tömeg alapvetően azért békés volt...
Mikor írom a posztot, a tüntetők a földön ülnek, ami rendben is lenne , mondjuk holnap, a csúcsforgalomban, a Blaha - kereszteződésben, de így legfeljebb felfáznak, oszt megbírságolják őket a közterület szennyezéséért, ha oldalbapisilnek egy házat.
Azért azt mondanám a tüntetések szervezőinek, hogy ilyen esetekben a helyzetre legalább annyira fel kell készülni, mint amennyire a rendőrség felkészül, és nem lehet arra hagyatkozni, hogy majd valamelyik ki tudja, ki által delegált hangadó elrikkantja magát: Mennyünk tovább!
Ha akkor kezdjük el kitalálni, hogy hova, abból túró sem lesz, csak céltalan kóválygás a belvárosban, ami nem vezet sehova.
A tüntetést éppúgy meg kell komponálni, mint egy zeneművet, nem elég a nyitányt megírni...

Persze azért jó volt ez így is, habár a tömeg még nem ébredt rá az erejére, és persze így konfliktusa sem volt senkivel, de ne áltassa magát senki.
Ha élesre fordulna a helyzet, akkor előkerülnének Kubatov büntetett előéletű szabadságharcosai a kipróbált gyilkossal az élen, és akkor bizony verekedni kellene.
Ez a tömeg ma nem úgy néz ki, mint a sok lúd, amelyik disznót győz, inkább, mint egy békésen kószáló és legelőt kereső birkanyáj, melynek se egy Kukorica Jancsija, se pulijai nincsenek, de még a szamár is hiánycikk - kéretik kihagyni az általam feladott magas labda leütését...
Az is eléggé érdekes, hogy végre akadt valaki a jobboldalról, aki tarthatatlannak találta ezt az eljárást a CEU-val szemben, és nem a saját oldala ment neki, hanem a magukat demokratának tartó hívők, a kérlelhetetlenek, akik egymaguk akarják megnyerni a csatát.
Nem fog menni, mert egyrészt kevesen vagyunk, másrészt kevés köztünk, aki tudná, hogy miről beszél, mikor demokráciát emleget, harmadrészt meg úgy látszik, számolni sem tudunk, de hogy nem ismerjük az emberi természetet, az tutifix.
A választó az erő felé húz, márpedig az erőhöz az kell, hogy sokan legyünk, és az nem baj, ha nem mindenben értünk egyet.
Kádár anno azt mondta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, és sikeres lett vele.
Nekünk azt kellene mondani, hogy aki nincs Orbánnal, az velünk van, és mi is sikeresek lehetnénk, persze ehhez el kellene engednünk az igazság egyedüli letéteményeseinek szerepét, és abba illene hagyni egymás gyilkolását.
Aki ezt nem érti meg, az Orbánt támogatja, gondoljon magáról bármit is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.