Szerző: Elegem van
2017.05.18.
A legtöbb panaszt már ismerem, mert a közös programok során egész tanévben hallgathattam. Leginkább a kamasz fiúk vannak veszélyben. A lányok valahogy jobban alkalmazkodnak, vagy az iskola rendje jobban rájuk van szabva, nem tudni, ezért a lányos szülők sokszor nem értik a fiús szülők aggodalmát. Ráadásul ezek a gyerekek nem a PISA teszt hátrányos helyzetű lemaradói, hanem derék középosztálybeli családok ifjú reménységei. És mégsem megy nekik az iskola. Pedig egyesek IQ-tesztje átlag feletti eredményeket mutat, technikai tudásuk, verbális kifejező készségük kimagasló. Ám a suliban ez smafu. Könnyű lenne most szidni a tanárokat, meg az iskolarendszert, de azzal nem oldódna meg semmi.
Látnivaló, hogy a tanárok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Sokat panaszkodnak ők is tehetetlenségükben. A tanári pálya elnőiesedésével megszűnt a kamasz fiúk számára fontos tekintély. (Van olyan iskola, ahol nincs egyáltalán férfi tanára a gyerekeknek, még a tornatanár is nő.) A tanárnők - akár ki merik mondani, akár nem - igazán nem tudnak mit kezdeni a bikaborjakkal. Téblábolnak szerencsétlenek, de tekintélyük az nincs. Lehet kárhoztatni a férfiközpontú világot, de felesleges. A kamasz srácok féken tartásához kell a férfiasan következetes szigor, egyszerűen ez a világ rendje.
A másik probléma az okoskütyük használatának terjedése, amely szintén inkább a fiúkat érinti. A szünetekben rendszeresen játszanak okostelefonjaikon, amely órai dekoncentráltságot okoz. Egyszerűen nem képesek visszatérni az óra témájához, agyuk teljesen a játék bűvöletében pörög. Nekik aztán magyarázhatja a derék tanerő a glikolízis folyamatát, Marius haderőreformját, a Léda-versek szerepét Ady életében, nem köti le őket. Az érdektelenség egy részét - személyes érintettség okán - megértem. A huszonötödik érettségi találkozónkon megkérdeztem matektanárrá avanzsált barátomat, hogy mire jó a másodfokú megoldóképlet? Úgy bámult rám, mint aki ufót látott, és gyengeelméjűek számára fenntartott hanghordozással közölte, hogy másodfokú egyenletek megoldására. Jó van vazze, de az mire jó? - replikáztam, mert a huszonöt év alatt egyszer sem kellett másodfokú egyenletet megoldanom.
A tanárok tehát többszörösen komoly csapdában vannak, mert őket még egy teljesen más szabályrendszerre készítették fel. Olyan tananyagot kell leadniuk, amely nem tudja követni a technikai robbanást, az ismeretek gyors avulását, a szétszórt figyelmet. Még a kétezres évek elején váltott ki nagy vitát az a kérdés, hogy szabad-e az irodalmi műveket - jellemzően nagyregényeket - rövidíteni. Aztán jöttek a hangos könyvek. És hol vagyunk már ezektől? Egy mai srácnak - akár szeretjük a folyamatot, akár nem - az Egri csillagok olvashatatlan. Ha össze tudják a szülők foglalni a lényeget, talán felfogják, különben érdektelen számukra. Kötelező olvasmányként pedig kész kínlódás, amely arra jó csupán, hogy végleg megutáltassák velük az olvasást. A bonyolultabb gondolkodást igénylő matematika mindig az iskolások réme volt, manapság reménytelen. Egyik ismerős apuka - pechjére - építész, aki fia születésekor megnyugodva tervezte a jövőt, gondolván, lesz kinek átadnia a boltot. Most a haját tépve szembesül a ténnyel, hogy kiszemelt örököse és a matematika akárcsak a párhuzamosok, a végtelenben fognak találkozni. De lehet, hogy ott sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.