2017. július 19., szerda

NÉMETORSZÁG KÉT ARCA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Juli
2017.07.19.


Juli és családja egy éve költöztek Németországba, miután elegük lett abból, amit Magyarországon napi szinten átéltek. Az egy év már éppen elegendő idő ahhoz, hogy az első tapasztalatokat összefoglalja, még ha csak röviden, címszavakban is. A nekem írt levélben úgy fogalmazott, hogy akár tízszer ennyit is tudna írni, remélem, fog is!

„Lassan egy éve hátrahagytuk életünk első felét, és negyvenévesen családostól, bútorostól 1000 km-rel arrébb költöztünk.

Miért döntöttünk a kiköltözés mellett? A válasz nem megdöbbentő, teljesen tucat, sablonos válaszaink vannak: elegünk lett abból, amit Magyarországon nap, mint nap átéltünk. A politikai, gazdasági, lelki élhetetlenség.

Nem akartuk a gyermekeinknek ugyan azt a kilátástalan életet, mint ami nekünk volt. Munka után munka, lakáshitel, hitelkártya, autóhitel, rothadó egészségügy, nem sorolom tovább. Nem láttuk a fényt az alagút végén.

A felkészülés évei

Évek óta tudtuk, terveztük, hogy új életet kezdünk Németországban, készültünk rá testben, lélekben, fizikailag, anyagilag, mindenhogy. Tudták a családtagjaink, barátaink, kollégáink is.

Megvolt a tervünk is, megszerveztünk mindent, amit csak tudtunk. Én az egészségügybe, férjem az építőiparba. Tanultuk a nyelvet is. Én középfokú nyelvvizsgával jöttem ki, férjem minimális nyelvtudással. Magyarországon eladtunk mindent, lezártunk mindent.

Németország középnyugati részére jöttünk egy kisvárosba, ami inkább egy nagy falu. A munkahelyem is megvolt előre, a lakás is, az iskola, óvoda a gyerekeknek.

A cég, akihez jöttem, segített mindenben. Elkísértek mindenhová ahová kellett, bankba, Rathausba, Krankenkassahoz, iskolába, óvodába a gyerekekkel. Mivel nagyon nagy a munkaerőhiány itt az egészségügyben, ezért nagyon erős érdekük, hogy jól érezze magát a munkaerő...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.