2017. október 14., szombat

AKARJUNK JÓ ISKOLÁT!

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2017.10.14.



...Ritka, mint a fehér holló

Mi az oka annak, hogy a magyar iskolarendszerben a gyermekek jelentős részének néhány év elteltével elmegy a kedve az iskolától? Mi az oka annak, hogy a magyar iskolarendszer nem tudja kezelni azokat a tanulókat, akik kilógnak a sorból, akár azért, mert szerényebbek a képességeik, akár azért, mert tehetségesebbek az átlagnál? Miért van az, hogy az ismeretek hasznosítása, gyakorlati felhasználása, a folyamatok megértése még az iskolázottaknak is sokszor okoz gondot? A válasz egyszerű: nem találnak egymásra a kíváncsi gyerekek és a jó pedagógusok. Ez nem véletlen, mivel nincsenek jó pedagógusok a magyar iskolarendszerben. A magyar iskolarendszernek nincs szüksége a jó pedagógusra. Persze vannak jó pedagógusok, magányos farkasként. A pedagógustevékenység akkor lehet hatékony, ha azt egy jó kollektíva részeként végzik. A jó pedagógusok alkotják a jó nevelőtestületet. Ahol jó a nevelőtestület, ott jó az iskola. Ha jó az iskola, boldogok az odajáró gyermekek.

A magyar iskolarendszerben azonban nem az a jó pedagógus, aki karmesteri funkciót lát el. Az a jó pedagógus, aki őrmesteri szerepet tölt be. Az őrmester parancsot vár és teljesít. Az őrmester a kapott parancsot tűzön-vízen keresztül végrehajtatja. A magyar iskolarendszerben a gyermekre a baka szerepét osztják. A magyar iskolarendszer a mindenkori hatalom igényeit teljesíti. Feladatait az államcél határozza meg. Feladatait az állam irányításai, utasításai szerint látja el. A Horthy-rendszer népiskolája vallásos és erkölcsös állampolgárokat nevelt. A népköztársaság iskolája az oktatásban részesülők marxista-leninista világnézetét és szocialista erkölcsi felfogását alakította ki, illetve szilárdította meg. Hiába változott a jogi környezet. Hiába kaptak szervezeti, szakmai, munkáltatói önállóságot az intézmények. A rendszerváltást megelőző évek és a rendszerváltás utáni évek oktatásirányítással, tartalmi szabályozással, pedagógus foglalkoztatással összefüggő, ellentmondásokkal terhelt elképzelései, intézkedései nem eredményeztek visszafordíthatatlan változásokat. Ez bizonyossá vált 2013. szeptember 1-jén, amikor megtörtént az önkormányzati intézményrendszer állami kézbe vétele. A kollektív amnézia egyetlen pillanat alatt elhomályosította a pedagógusemlékezetet. Ki emlékszik már arra, hogy néhány okos azt állította, a gyermek érdeke előrébb való, mint a pedagógusé? Ki emlékszik már arra, hogy néhány okos rá akarta kényszeríteni az iskolákat, mondják meg, mit tanítanak és miből? Ki emlékszik már arra, hogy az iskola nem lökheti utcára a tankötelest, ha zavaró tényező? Ki emlékszik már arra, hogy tizennyolc éves koráig jogosult, sőt köteles iskolába járni a putrilakó? Egészen pontosan: a pedagógus emlékszik mindenre, s el is utasítja azt. A pedagógus most elégedett. A világ rendje majdnem helyreállt. Biztos eljön még a gyermek testi fenyítésének ideje is. A pedagógus nyugalmat akar! Elege van a változásokból. Maradjon hát ez a hatalom! Hiába vágyik rá, nem lesz nyugalom az oktatásban. Világos a helyzet, ha másik színezetű politikai erő kap felhatalmazást a választásokon. A "Folytatjuk" programból azonban csak a bérek emelése fejeződött be. Minden más változásban van. Az iskolarendszer kapacitásának felülvizsgálata még el sem kezdődött. Az általános iskolai felső tagozatok összevonása az iskolaközpontokba be sem indult. A nyári szünet kurtítása, a táboroztatás beindítása megvalósításra váró gondolat. Ki tudja, mit hoz az ötödik nemzeti alaptanterv? Ki tudja, milyen lesz az iskolaszerkezet? Ki tudja, mi lesz az óvodákkal?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése