Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2017.10.10.
„A különbségek nemcsak az EU 15-ök vagy a V4-ek, Csehország, Szlovákia és Lengyelország vonatkozásában ijesztőek, hanem az országon belül és az iskolázottságot tekintve is. Ma egy képzetlen negyvenéves férfi tizenegy évvel rövidebb élettartammal számolhat, mint az, akinek diplomája van. Az idő előtti halálozási ráta csaknem kétszerese az uniós átlagnak, a kivédhető halálesetek pedig háromszor gyakrabban fordulnak elő, ha a legjobb helyzetben lévő országokat nézzük” – kezdte előadását Orosz, aki szerint tolerálhatatlan a leszakadás és a területi egyenlőtlenségek is. „Ha a diagnosztikus vizsgálatokat nézzük, Szlovákiában hetven, Lengyelországban harminc százalékkal több CT- és MRI-vizsgálat készül Vagy itt egy mutató Magyarországon belül: négyszeres-ötszörös a várakozási idők közötti különbség, de például szürke hályog esetén tizenegyszeres. Az alapellátást tekintve is ordítóak az eltérések, pedig ezzel a kórházi ápolások jó része elkerülhető lenne, ebben hazánk helyzete a legrosszabb” – emelte ki a szakértő, akinek a számításai szerint mintegy 1800 milliárd forint hiányzik a rendszerből, ezt pedig a lakosság érzi.
Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója azt vette sorra, hogyan lesz valakiből magánbeteg és milyen nyomás helyezkedik a magánegészségügyre. Beszélt a humánerőforrás-krízisről, hogy a hálapénzek nyolcvan százalékát elnyelő „orvosbárók” alól lassan kivesznek a „Tóth doktorok”, vagyis a kollégák.
„Mind többen szorulnak ki az állami ellátásból, míg 2015-ben a lakosság 53, tavaly a 60, idén feltehetőleg már a 65 százaléka veszi igénybe a magánellátást. Ma már egyáltalán nem luxus, hanem szükség az ellátásnak ez az útja, viszont jogos felvetés, hogy
ezért a rászoruló kétszer fizet.
Mert amikor a mintegy 91 százaléknyi járulékfizető fele magánellátást vesz igénybe, lényegében olyanért nyúl a zsebébe, amit már a befizetésével elvileg kifizetett. És egyre többet. Míg négy éve 788, idén már 904 milliárd a magánkiadás, becsléseink szerint ez az összeg jövőre már meghaladja az ezermilliárdot, ezt pedig többnyire a szakellátásban, illetve a megfelelő diagnózisért költi el. A növekvő kereslet kielégítéséhez megfelelő személyzetre is szükség van, a dolgozók megszerzése és megtartása azonban már a magánegészségügyben is egyre nagyobb kihívás elé állítja az intézményvezetőket. A nővérek bruttó 300-450 000 forintos, a kezdő orvosok bruttó 700 000 forintos, a néhány éve pályán lévő szakorvosok másfél milliós, a tapasztalt, neves orvosok bruttó két és fél millió forintos bérigénnyel jelentkeznek, ám ez a szint még mindig csak a nyugati – ezer kilométeres távolságon belüli – bérszint egyharmada, ami kevés az elvándorlás megállításához – hívta fel a figyelmet az igazgató. Felméréseik szerint leginkább a 20–45 év közötti nők a páciensek a szférában, akiknek nettó havi jövedelme 250 000 forint. És nem véletlenül a „gyengébbik nem”: egy másik felmérésük szerint a nők tízszer nagyobb eséllyel mennek el nőgyógyászati vizsgálatra, mint a férfiak mondjuk prosztataszűrésre. És hogy miért is választják a magánszektort?
„Az idő az egyik legfontosabb tényező, hiszen az tényleg pénz. Olcsóbb megfizetni a magánellátást, ha a kiesett munkanapokat, a rendelőkben várakozással töltött órákat nézzük, vagy esetleg az azt követő táppénzt. Fontos szempont a profizmus, a bizalom és a figyelem"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.