MAGYARORSZÁG EGY LÁNY SZEMÉVEL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Krista
2018.02.16.

Mindig érdekes arról olvasni, miként látnak minket, magyarokat a külföldiek (ez aztán vagy sokkol vagy nem…), a Határátkelőn is volt már ilyen poszt, nem is egy. Azonban azok az írások jellemzően nyugat-európaiak (vagy éppen amerikaiak) szemüvegén keresztül mutatták meg az országot. Kicsit talán más a helyzet akkor, ha a volt szocialista blokkból érkezik valaki, hiszen talán több közös pontot talál – legalábbis ezt gondolná az ember. Mindjárt kiderül, igaz-e. A mai poszt szerzője ugyanis egy 22 éves lett lány, aki több, mint négy hónapja él Magyarországon és akit arra kértem, írja meg tapasztalatait.

„Krista vagyok, 22 éves, aktív és boldog nő. Most Budapesten élek, de az igazi otthonom a lettországi Rigában van.

Magyarországra az Erasmus+ programnak köszönhetően kerültem. Lettországban a rigai Multimédia és Művészeti Főiskolán végeztem, ahol belsőépítészetet tanultam, majd lehetőségem adódott jelentkezni az Erasmus+ programra.

Nem akartam egy ilyen jó lehetőséget elszalasztani, így végül egy hathónapos gyakornoki programra jelentkeztem Budapestre. Elöljáróban annyit írhatok, hogy ez a legjobb dolgok egyike, ami történhetett velem.

A program

Szóval rögtön a végzést követően adódott ez a lehetőség, és gyorsan meg is ragadtam, az iskolában ezzel foglalkozó Agnese nagyjából minden szükséges információt elmondott róla.

Mivel 2016-ban már eltöltöttem két hetet Magyarországon (szintén az Erasmus+ keretében), nagyon vissza akartam jönni ebbe a gyönyörű városba. Így aztán mondtam Agnese-nek, hogy mi a tervem: egyrészt szeretnék valami újat tanulni, másrészt élvezni egy kicsit az életet ebben a gyönyörű városban, amibe egyből beleszerettem.

Az sem titok, hogy nem voltam teljesen biztos benne, valóban belsőépítészetet akarok-e tanulni még magasabb szinten, így arra gondoltam, tanulságos lesz gyakornokként belekóstolni egy kicsit a szakma irodai részébe és csúsztatni egy évet az egyetemen.

Már pár hónap után azt mondhatom, többet tanultam így, a hétköznapokban, mint az iskolában, még úgy is, hogy nem voltam biztos abban, a nekem leginkább megfelelő programot választottam-e.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy szerencsém is volt, mert nem nagyon akadt más lehetőségem egy féléves programra. Agnese szerint összesen négy hely volt, ebből kettő Olaszországban textiltervezőknek, kettő pedig Magyarországon művészeti médiával foglalkozóknak. Az egyik magyarországi helyből végül belsőépítész lett a segítségével, én pedig megkaptam ezt a nagyszerű lehetőséget...

ITT OLVASHATÓ