MŰTŐASZTALON

VÁROSI KURÍR - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: FELVIDÉKI JUDIT
2018.06.16.

A mi országunk most egy olyan beteg, akit felfektettek a műtőasztalra, mert felfedezték, hogy azonnali operációra van szüksége. Azonban az első vágások után kiderült, hogy egyszerre több betegség van jelen, és még több vágásra van szükség.

Vágni kell, könyörtelenül

És a beteget ezúttal nem altatják. Minden sejtje érez, lát és figyel. Minden vágásról tud, mindegyik hasít és fáj, ha kell, ha nem, mert muszáj. Ha bólint, ha egyetért, ha tiltakozik, akkor is. És közben bízik – vagy legalábbis próbál bízni és reménykedni. Reméli, hogy nem mondanak le róla. Nyög, sóhajtozik, jelzéseket ad, ordít, elájul, magához tér, sziszeg, fintorog, nyelvet ölt, viccelni is próbál. Olykor meg gorombáskodik, szitkozódik, átkokat szór, türelmetlen. Kapkod a szike után, védekezik, fel akar kelni, mert elege van. Kiszolgáltatottan várja, hogy a különböző konzíliumok majd megoldják az összes gondját.

És a szike körbe-körbejár

Ehelyett egyre többen állnak a műtőasztal körül és harc folyik a szikéért. Mindenki meg akarja kaparintani, s amikor kézbe veszi, mindegyik elmondja, ő hogy nem csinálná. És a szike körbe-körbejár, kézről kézre. Egyik, másik kihasználva a mellette álló restségét vagy alamusziságát, odanemfigyelését, karcol, jelöl és vág egyet. Utána meg letagadja, hogy az nem is ő volt. Direkt meglökték hátulról, befogták a szemét, közben a fülébe súgtak, de rosszat...

ITT OLVASHATÓ