A SPORTRIPORTER TERMÉSZETRAJZA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.09.21.

Már megint. Vagy még mindig. Ahogy tetszik. Megszavaztatták a nézőket, ki a legjobb sportriporter nő. Nem a legjobb sportriporter, mert az ugye értelemszerűen csak hím lehet, hanem a második vonalban, a nők között ki a legjobb. Akinek ezt belemondták az arcába, az egyik volt a három "legjobb" közül, a szeme nem rebbent. Talán meg is lepődött volna, ha én ott vagyok a stúdióban, és közbeszólok, mi az, hogy nő, talán természetesnek tartja, hogy lehet ilyen szavazást rendezni. Elmúlt negyven éves, volt ideje hozzászokni, hogy őt csak egy nőnek címkézik.
Akkor most hadd mondjak ezzel kapcsolatban egyet s mást. Előre bocsátom, nem értek a dologhoz annyira, mint a mindenhez értők, de. Nyolc évig voltam tévéoperatőr, az őssportos Radnai Jánostól kezdve Vitrayn és Vitáron át dolgoztam mindenkivel sokszáz sportközvetítésben és egyéb sporteseményen. Sok évtizedig ugyanezt tettem a Rádióban, ott már működött egy riporteriskolám, jártak hozzám sportosok és olyanok is, akik kereskedelmi médiumba készültek meg aztán több igazán komoly munkára is alkalmas jelölt. Említettem már máshol, Szepesi hozzám küldte azokat, akikről úgy gondolta, tényleg meg akarják tanulni a szakmát - rádiót is, televíziót is, a kettő nagyon nem ugyanaz. Meg még sokan mások is hozzám küldték az általuk tehetségesnek tartott fiatalokat, Boros János, Randé Jenő, Balyó Mária, Lévai Béla, Kovalik Márta. Egyszóval olyanok, akikre én felnéztem, gondolták úgy, hogy értek valamit a szakmához. Azaz amit most mondani fogok, nem ízlés dolga, hanem elsősorban úgynevezett szakvélemény, az már más kérdés, találkozik-e mások ízlésével, ahhoz nem tudok, nem is akarok hozzászólni...

ITT OLVASHATÓ