Szerző: Határátkelő / Judit
2018.10.01.
Skandinávia borzalmas hely, rengeteget esik az eső, túrázni sem lehet normálisan, az iskola nem az életre nevel – és még sorolhatnánk. Soroljuk is, mármint nem mi, hanem Judit, aki korábban már írt egy elég nagy visszhangot kiváltó posztot Norvégiából. Ez az írása kicsit más lesz, de előre szólok, akinek elromlott az iróniadetektora, az el se kezdje olvasni a posztot, mert nehéz percei lesznek. (A képeket a szerző küldte, köszönet érte.)
„Az alatt a négy év alatt, amíg az álmunkat dédelgettük, mindent elolvastam a Határátkelőn, ami Norvégiával kapcsolatban jelent meg. Rengeteg hasznos infó, gyönyörű képek, érdekes történetek („neki is sikerült”) tartotta bennünk a lelket. Eldöntöttem, hogy majd én is írni fogok a kinti életünkről, ha aktuális lesz.
Idén nyár óta már egy norvégiai kisváros az otthonunk. Küldtem egy rövid kis írást az oldalra (teljesen szubjektív, hétköznapi tapasztalat), és sajnos elolvastam a kommentek egy részét. Magyar virtus…yessss!!! Akkor próbálok objektív lenni. :)
#1 Rengeteget esik az eső, ezért néha napjában háromszor is csúfítja az eget szivárvány.
#2 Sok a birka, tehén, ló a hegyeken, folyton sz @r-ba lépünk túrázás közben.
#3 Az iskolában jól érzik magukat a gyerekek, hogy fognak így hozzáedződni az ÉLET-hez??
#4 Az utak nem elég, hogy kanyarognak, de még tele is vannak azokkal a biciklitúrázó nyugdíjasokkal, akik éppen nem Spanyolországban süttetik a hasukat.
#5 Amikor a körforgalomba figyelmetlenül behajtottunk valaki elé, csak mosolygott örömében, hogy nem lett belőle baleset. Normális???
#6 A gazdák létrákat tesznek ki a kerítéshez, hogy a túrázók át tudjanak menni a birtokon, ha éppen kedvük tartja. Szóval mászni kell, a kapu, mint megoldás eszükbe se jut...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.